Március vége van és 21 fok? Igen, tehát nem volt kérdés,
hogy ugyan szeretünk teremben mászni, de itt az ideje a friss levegőn lenni és
az ujjainkat sziklán koptatni. Nem volt más hátra, gyorsan szerveződött a banda
és irány Várgesztes. Elsők között érkeztünk és utolsók közt jöttünk. 21 fok,
szikrázó napsütés, a legjobb idő a mászáshoz. Kell ennél több? J (Na jó, talán egy
nyaraló az óceán partján! ;))
Nem csak mi gondoltuk ezt így, ezért kisebb néptömeg gyűlt
össze a fal alatt.
Kis csapatunkat erősítette: Jani, Csucsu, Trixi, Era,
Feri, Brigi, Dóri, Zoli.
Esőként a Lapos-falon másztunk, de annyira új utat, hogy a
nevét a mászó kalauz még nem jelöli. Itt mindenki bemelegíthette az ujjait.
Rékának ez volt a második, Dórinak az első „sziklás” élménye. Mindkettőjüknek
tetszett nagyon és nagyon ügyesek is voltak! J
Brigi már nem ismeretlen a falon, de egy hosszabb kihagyás
után most ismét kedvet kapott az adrenalinhoz. Zolinak azt hiszem a harmadik
vagy negyedik kinti élménye.
Utána felvittük a kötelet a Rutinpálya nevezetű útba (V+),
így ezzel együtt már egyszerre többen és több utat mászhattunk ki. Így esett
áldozatul még a Hullámtörés (V), az Ékesszóló (V), a Karos (VI) és az Előre!
(V).
Ezek után úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk elvonulni a
tömeg elől, ezért „elköltöztünk” a hátsó régióba. Itt szintén sikerült egy
olyan falszakaszt találni, amit a könyv nem jelöl. Itt Janival ketten
próbálkoztunk egy igen tetszetős kis úttal. Ha besorolásra került volna, azt
hiszem a VII+/VIII- -t megkapta volna. J
Miután itt nem igazán sikerült érdemben nagyot alakítani és mivel a Zinne fal
is felszabadult, így ismét költöztünk egyet. Itt szintén kimásztunk két utat,
aminek sajnos nem tudni a nevét és fokozatát sem, a könyv nem jelöli.
Én és Zoli még úgy gondoltuk, hogy nem fáradtunk el eléggé,
ezért kimásztuk még a Zsebest (V+) és a Táblást (VI+).
Ennél tökéletesebb napot azt hiszem nem is lehet a mászáshoz
kívánni, tökéletes idő, jó kis csapat, sok kacagás, szárított hibiszkusz… J
Persze Várgesztes a szokásos „fadzsi” nélkül nem múlhat el,
ezért hazafele betérünk a szokásos kis cukiba. Sajnos
elcsábultunk és nem csak a fagyi esett áldozatul – SÜTI! :D
Remélem még rengeteg beszámolóval jön a kis csipet – csapat,
nagyjából az sem baj, ha minden hétvégén – a világ bármely tájáról! :D
Trixi voltam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése