NAGYTRAVERZ A VÁROS PEREMÉN

- Dehát az első akasztás vagy 6 méter magasan van?!... Kérdezem kicsit félően - Ez van... - nyugtatom magamat.

A kalandvágy mindig erősebb a félelemnél...

Korán érkezünk a bánya bejáratához levezető szűk, meredek ösvényhez. A város még csendesnek tűnik innen a Kis-Sváb-hegy lejtőiről. Talán túl hosszúra nyúlt az éjszaka. Kimondottan azért is érkezünk ilyen korán, hogy lehetőleg ne legyen tömve a fal mászókkal.

Tegnap amikor a párommal kinéztünk egy ismerkedős mászásra ide a KSH-ba, szinte fulladozott a fal a sok mászópartitól. Ezért olyan nagy most a kontraszt amikor megérkezünk a falak aljához. Nincs más társaság, csak a némán nyújtózó falak és egy kósza Dolmányos varjú amely a meg-megerősödő szelek szárnyán szánkázik felettünk. Ünnepélyes hangulatban vagyok. Gyermeki lelkesedéssel kapom magamra a felszerelést mint aki először készül mászni.

Szeki most van itt először, ezért Ő kezd. :) Tegnap akkora mellénnyel kezdtem a "KSH Triumvirátusban", annyira dekoncentráltan mozogtam, hogy komoly erőfeszítéseket kellett tennem ahhoz, hogy kimásszam az utat. Tanulság: 100% koncentráció! Mindig!

Indulhatsz! Adom ki a jelszót egy bemelegítő ötöshöz és Szeki már akasztja is az első nittet az Erőss Zsoltról elnevezett útban. Kicsit nehéz megkülönböztetni ezt a mellette haladó "Út a Kancsenzöngára" úttól így most sem tudom pontosan, hogy melyik utat is másztuk... Igazi élménymászás. Kicsit balra harántol az út a standba, végig kompakt kövön. Most jóval összeszedettebb vagyok. Érzem az áramlást. A mozgás természetes és folyamatos. Mint egy jól betanult mozdulatsor. Élvezem ahogy időnként nekitámad a szél a falaknak, ahogy mozgásba hozza a körülöttünk hajlongó fákat. A "Kiss Peti direkt" következik VI+/VII- ért. Az út kunsztja tulajdonképpen a beszállást képező 3 méteres platni. 2-3 egészen jó fogással indít a kissé áthajló pocakban, de utána fogás szegénnyé válik az út és egyensúlyozva, lépkedve lehet csak túljutni a kunszton. Szekit ismét előre engedem. Tegnap már másztam ezt az utat és magamban az "Erőss Zsolt direktre" hangolódom. Próba. Újabb próba, aztán egy kis zuhanás a földig. Nincs semmi baj, de most nem sikerült Szekinek elkapni a dolog lényegét.

Átcuccolunk az "E.Zs. direkthez". Most én kezdek. A "flow" ismét megvan, de az út közepén megállok egy pillanatra, hogy Szeki egy fotót készítsen. Ez teljesen kizökkent a koncentrációból. Egészen a kiszállásig könnyű az út. Olyan IV+/V-ös részeken halad. A vége egy áthajló tömb, viszont a fogások jók és a nittek is biztonságos helyen vannak befúrva (VII-). Kissé jobbra belefogok egy masszívnak tűnő fogásba, felhúzom magam és feljebb lépek. Balra észreveszek egy jónak tűnő fogást, de a bal kezem foglalt, mert ostoba módon az imént bal kézzel fogtam meg a jobbra eső húzó fogást, így most egymást keresztezi a két karom és már moccani sem tudok az áthajlásban. Csapdahelyzet. Már készülök az esésre, de valahogy erőből átegyensúlyozok egy lépésre és ott vagyok a standban. Nem vagyok büszke erre a befejezésre. Megint nem koncentráltam eléggé. De az út így is megvan.

Szeki következik. Kicsit Ő is elmolyol a végével de neki is megvan végül. Leeresztem és egy kis pihenő után ismét nekivágok az útnak. Kicsit megint elbénázom a végét, de most már megvan a kulcsfogás a végén. Közben elmúlik 9 és még senki! Itt a város szívében a fal és sehol senki?!... :)

A "KSH Nagytraverzet" nézegetjük. Ilyen úttal még soha nem találkoztam itthon. Tulajdonképpen a bánya jobb tövétől indulva keresztül traverzálja az egész falat a "K.P. direkt" út standjáig. Impresszív. Viszont az első nitt jó 5-6 méter magasan van!!! Kezdek aggódni. A nagy aggódásomban hirtelen azt veszem észre, hogy már fel is léptem és egy oldalazó repedés jól kivehető párkányát markolom. Izgalmas egyensúlyozós rész következik. Már nincs messze az első akasztás. Meglepő milyen nyugodt vagyok. Egy esés komoly is lehetne már ebből a magasságból... Még egy reibungos lépés és a nitt mellett vagyok. Akasztok, húzom fel a kötelet. Kattan a karabiner nyelve ahogy beleakasztom a kötelet. Béke. :) Elmúlt a veszélyhelyzet. Megint szórakozottá válok. Csak lötyögök. Meg is torpanok egy résznél. A lábam megcsúszik egy lépésen, a kezemből kitörik egy fogás... elvesztem az egyensúlyomat és kibillenek a falból. Nem esem nagyot. Épp a nittnél történik mindez. Kellő figyelmeztetés... Indulok tovább. Átharántolok a nagy barlangszerű repedés felett. Az út könnyebbé válik. A nittek itt egy picit cikk-cakkban vannak. Kihosszabítás itt nem árt! Még 2-3méter és ott vagyok a standban. Úgy egyeztünk meg, hogy Szeki utánam mászik, mintha nagy falon lennénk. Jó, akkor standolok. Tapogatom a beülőm jobbra balra, de nincs nálam semmi, csak 2 HMS, a pruszik zsinórom, meg a reversóm... "Micsoda amatőr vagyok" Gondolom magamban. Mindig odafigyelek a technikai részletekre és most nem hoztam fel semmit... Tiszta gáz. Soha nem történt még velem ilyesmi!... Improvizálok. Az egyik HMS-t, amin a Reverso van leveszem a beülő füléről, de amikor leakasztom lezuhan a biztosítóeszköz. Szégyen. :) Milyen jó, hogy nincs itt senki! Egy szorító nyolcassal kibiztosítom magam és Szekinek leeresztek egy kötélhurkot. Ráaggat pár dolgot én pedig felhúzom majd elkészítem a standot. Útközben ahogy mászik csinálok róla pár igen jó akcióképet. Ha mást nem is de a fényképezőgépet azért felcipeltem a hátamon! :) Közben alattunk megjelennek az első mászók. Egymás után leeresztkedünk.

Még egy parti érkezik. Két raszta Punk. :) Ideje lesz cuccolni.

Robi

CSÖCSÖK FÖLDJÉN

Van a South Parknak egy epizódja, amelyben a srácok betépnek a macska pisitől és pszichedelikus utazást tesznek a Csöcsök földjén. Aki még nem látta volna, annak nagyon ajánlom. A mai napról nekem legalábbis ez jutott eszembe, miközben Kecskén gyúrtunk.

Szerencsére kicsit borongós volt az idő, néha kicsit szitált is valami, úgyhogy csak négyen voltunk vasárnap reggel a bányában. A fal csont száraz volt, mászáshoz kitűnő.

Zsolti, alias Pajti a balesete miatt, egy év kihagyás után került csak szikla közelébe. Maga is meglepődött, hogy a tavaly kimászott útja, most is simán kiment neki. Igaz azért télen a teremben már megkezdte az erősítést és lám, nem volt hiábavaló.

Jani önmagához képest, most néhány gyengébb próbát dobott rá a Cornflakes-re. Hiába, nem lehet mindig száz százalékon mászni.

Zolinak még volt egy kis elszámolnivalója a Bal repedéssel. Egyben még nem volt meg neki egyszer sem. Rádobott jó néhány vad próbát, de egyelőre nem akadt be neki.

Én pedig ma is az Éter kunsztjával szenvedtem. Van az út első egyharmadában egy kisebb kifelé dőlő terasz, a kulcs rész innen úgy kiállni, hogy jobb kézzel egy függőleges repedésben kell bent tartanod magad, majd bal kézzel fölé nyúlni.. Hát itt egyszerűen sehogy sem találom az egyensúlyt. Miután jobb kézzel belefogok a repedésbe, a bal kezem mindig egy borsó nagyságú kis kiálló részre téved. A többiek röhögnek, az út szempontjából abba belefogni, kapirgálni, vagy egyszerűen csak ott matatni teljes zsákutca, aminek a vége persze az, hogy kiesek. Mégis, akárhányszor eljutok odáig, az ujjam mindig oda téved. Megint kiesek.. - Hagyd már a fenébe azt a mellbimbót, minek fogsz mindig rá? - Kérdik röhögve. - Oké, most nem fogom használni. - mondom, de mire a kulcs részhez érek már megint azt a kis bimbót morzsolgatom.. Legalább harminc próbát dobok rá. Nem hiszem el, ez a rész lett a mumusom, pedig igazából nem nehéz. De nem szabad hagynom. Megint elindulok felfelé. A kunszt alatt felnézek, farkasszemet nézek a csöccsel, amikor odaérek már mondom is - nekem ebben muszáj belefognom - kiesek megint. Öt percig röhögünk. Kész, nincs több ötletem, kezdek fáradni és megint nem kerültem egy lépéssel sem közelebb a megoldáshoz. Utolsó próba. Az esélytelenek nyugalmával indulok fölfelé. Kilépek a párkányra, jobb kézzel befogok... és a bal kezem elhaladva a mellbimbó mellett, befog a jobb alá. Felrakom a bal lábam is a párkányra. Felállok, felé fogok ballal és jobbal majdnem megvan a következő fogás. - Bazd meg, ezt meglehet csinálni! - pedig már nem volt tippem. Megint fent vagyok a kulcsnál. Jobb kéz, bal kéz alá, bal láb, megvan az egyensúly, bal kéz fölé, kiállok és jobb kézzel megvan a fogás. El se hiszem. Aztán leold a kezem, egész délelőtt csapattuk. Még két próbát rádobok, de már nincs erőm. Legközelebb kipihenten, már nem fog gondot okozni. Meglehet csinálni csöcs nélkül is. Ez jó hír.

Zoli is nekiugrik újból a Bal Repinek a végére. Nem adja könnyen magát az út, de aztán beakad. Végre. :)

Jó kis délelőtt volt, alig várom, hogy visszajöjjünk megint.

Szeki voltam

KUKORICA PEHELY REGGELIRE

Jani az Éterben

Nyűgösen indulnak a péntek reggelim, pedig ma megint Kecske-hegy a cél, fel kéne pörögnöm. Érzem, megint nehezen fogok belendülni, pedig csak 2 óránk lesz ma mászni. Gyors megoldásként az odaút alatt ledugózom a fülem és egy kis metalt folyatok bele, egész jól működik a reggeli kávéval keverve. Késtem egy órát.. na igen, Budapest reggel nem egy leányálom. Szeki épp elnyújtózva meditált egy padon, mikor érkezésem neszére megriadt. Mire felocsúdott már ereszkedtem is a standból. Mivel a rohanásba felszerelésem felét lent hagytam és nem volt nálam szinte semmi az ereszkedés alatt így én is felébredtem, mindegy, kell egy kis izgalom.

Ma Szekinek az Éter (6c+,VIII-), nekem a Cornflakes (7a+,VIII+) a menü. Az Étert a legutóbbi alkalommal sikerült egyben teljesítenem, így már sok gondot nem fordítottam rá. Mind a két út hasonló karakterisztikájú. Enyhén áthajlóak, de első harmadában mindkettő nagyon kezes, szinte élménymászás kb. VI+ ért. Odafigyel, hogy bemelegedj a kulcsig aztán mindkettő befeszít. Ezek a fokozatok nem mondhatóak extrém nehéznek, de már nem úszod meg kellő ujjerő nélkül. A második harmadra bizony mindkét kislány kellemesen peremesre vált. Az éter az első 2-3 mozdulatos kulcsa után felpuhul. Persze azért, hogy ne szállj el, a legvégére még tartogat egy-két kellemetlen fricskát úgy VII-ért.

A Étert könnyű alulról lebecsülni, de a Cornflakes más. Az első harmad után látványosan eltűnnek a fogások, lépések… elég sivár vidék alulról nézve. Mivel tavaly már rápróbáltam párszor, így tudom, hogy nem olyan vérmes, mint amilyennek látszik.

Az ereszkedés után amolyan nyugdíjas elánnal állunk az utjainknak… az alsó harmad igazi könnyed tánc… a kulcs előtt kiszállunk.. melegedjünk még.

Szeki aztán megfeszül és harcol az Éter egyensúlyozós kulcsával. Erő van, de nem érzi még otthonosan magát az amúgy már elég kopott kis tipegőn, amiről a kulcsmozdulatot indítani lehet. Közel a megoldás… nagyon közel, de még az a szikra hiányzik. A kislány sokszor ellöki magától és látványosakat zuhan, amit az épp arra kiránduló kisiskolások csoportja ujjongással és tapsviharral díjaz. A küzdelem tényleg heroikus… sokszor annyira beleélem magam, hogy a kötelet lazábbra hagyom a kelleténél… ez utóbbit ma Szeki megspékelte egy félig meddig csukafejessel egy vad próbálkozás után. Az eredmény lenyűgöző fél csavart zuhanás, fél oldalra érkezve, kb. 5-6 métert zuhant...! Hm... ha a kisiskolások az előzőeken felhördültek, vajon most mit csináltak volna? Nos, ez rejtély marad, mert e mutatványt már nem várták meg.

Én nagy célokkal nem érkeztem erre a randira, tudtam, hogy nem egyéjszakás kaland lesz. Az elején könnyeden keringőztünk, az alja tényleg nem nehéz, viszont nagyon szép. Aztán a táblába belemászva már feszül a ritmus. Egy szép zsebes és egy nagy alsó húzófogásból egy viszonylag hosszú peremes felnyúlás jön bal kézre. Szépen tart, amíg jobbal utánamész egy sokkal barátságtalanabb 2-3 ujjas, fél ujjperces peremre, de ez is elmegy.. . Ilyenkor az ember hajlamos elbízni magát. Azt hiszed szépen benyúlsz a szoknya alá, de jön is az első pofon. Lépés nem sok van jobb lábra, pedig a következő balos fogás jó messze van… nagy nehezen találok valamit, indítom a dinamikus mozgást az amúgy tetszetős balosra…. csattt.. jön a pofon. A balos fogás jól néz ki.. egész jó lenne, ha nem kéne megfogni, nem pláne 2 újjal, nem pláne ha az egyik nem szorulna be állandóan. Ezt a kislányt bizony simogatni kell még mielőtt igazán táncba vinném. Nem panaszkodhatom, erre számítottam.

Próbálkozunk mind a ketten bőszen, de ezeknek a csajoknak van tartása. Puhítjuk őket még egy kicsit, de átütő eredményre nem vezet. Ez egy ilyen nap, eredménytelen, de nem hasztalan. Na sebaj, majd a következő randin.

Jani