VÁRGESZTES RULEZ

Rutin szerűen haladtunk Várgesztes felé, kicsi izgalommal a hátunk mögött, egy ifjoncot viszünk mászni 8 éves és tele van izgalommal, többször elhangzik: a mikor érünk már oda kérdés?

Janiék már a parkolóban (ez csoda előbb értek oda mint mi) A csapat : Jani, Medveczki Erika, Sauc, Orsi, Zsolt, Barbi, Réka,Trixi, Era, Feri és Árpi .  Indulás a fal alá. Árpi röpköd körülöttem, szerintem szerzek egy lepkehálót, hogy befogjam.

Megérkeztünk a Gráciákhoz! Jani a Három gráciát (V+) nézte ki kezdetnek, de útba esett a Derékszögek1/ Repedésnyom (VI-). Zsolt felvitte a kötelet! Nem sokat felejtett a fiú. Majd Réka mászott a feléig, Erika (Medveczki) aki szépen fel is jutott majd jött Árpi a kis védencünk aki már nagyon izgalomban volt .(ez mind a repedés nyomvonalán történt)  Janival próbáltuk a legbiztonságosabban bekötni majd csinált egy kis próbát és indulhatott. Nem kis meglepetésre több mint a feléig jutott, mintaszerűen viselkedett mint a nagyok! Majd sorban mindenki mászott egy kicsit bemelegítés ként, még  Feri is kimászta a falat ( Három grácia útvonalon ért fel a faltetejére) . Majd jött ismét Árpi és csodák csodájára Ő is felért (ugyan azon az úton) ! Orsi még bátortalan, én pedig gyereket őrzök és Barbi is. Mi egyenlőre csak élvezzük a napfényt, március végén a kora nyári időt és szurkolunk a többieknek. Bemelegítés után a Zinne falhoz mentünk. (Jani felvitte a kötelet (Simulos VII-) , majd egy kis akrobatikával és traverzálással a Matematika (VII-) falon és a Cassin (VII+) úton is lógott már kötél a gyakorlatozáshoz. Trixinek minden gond nélkül akrobatikusan  ment a mászás Sauc egyre jobb, Zsolt hozta a formáját, Erika próbálgatta a szárnyait, de nem fog sport ágat változtatni , neki a víz az igazi eleme. Rékának is volt pár ügyes pillanata. Árpi lelkesen mászott volna , de ezek a falak meghaladták még a tudását. Feri lelkesen biztosította a többieket.

Orsival megkértük a fiúkat, hogy ha már nem másszák valamelyik utat adják kölcsön egy kicsit a kötelet az ovis falhoz. Sauc lelkesen fel is vitte, majd Feri is mászott, jött Orsi első mászása, de az a fránya terasz megakasztotta, pedig nagyon lelkesen bíztattuk. Majd jött Árpi akinek szintén gondot okozott a feljutás, pedig 3-szor is neki futott. Végre jöhettem én is , de az a dög erkély megtörte a lelkesedésem, (majd máskor sikerül). Közben Zoli is csatlakozott hozzánk. Kimászta gyorsan az összes falat ahol kötél volt. Újabb költözés a Hátsó  fal alá (szerintem A Zserbóra (VI+) vitte fel a kötelet Zoli, amit utána Sauc kimászott elképesztő technikával, majd Trixi is mászott, bár már elég fáradt volt így csak a feléig jutott el!

Nagyon jó kis napot zártunk ismét, mindenki feszegette a határai, de ez a sport erről szól. Haza felé az elmaradhatatlan fagyit is eltüntettük!

Utóirat:

Árpit viszont végérvényesen megfertőztük, éjszaka álmában is mászott, és lépett és kapaszkodott! Ja és Szeki meg fog ölni, mert nem készült csoport kép!!

Era

MOHA ÉS PÁFRÁNY

Robi az utóbbi időben vonzódik a Mátrához, nekem gyerekkori élményeim fűződnek a hegységhez. Fiatalon keresztbe – kasul betúráztam, és nagyon szeretem. Imádom az andezitet, ezért egyértelmű volt, hogy előbb utóbb ellátogatunk Pálosvörösmartra, a Hollókő sziklákra egy kis mászó túrára.

Budapesttől 87 km-re van Pálosvörösmart, ahonnan utunk vezetett a sziklák felé. A takaros kis falu temploma mellett találtunk egy kis parkolót, és mint utóbb megtudtuk, pár száz méterre feljebb, a temetőnél is le lehet parkolni. A temető után hamar rátaláltunk a piros háromszögre, ami 30 perces kényelmes gyaloglás után felvezetett minket az andezit tömbök tetejére. Csodás időnk volt, az erdő buján zöldellt már, apró virágok szegélyezték az ösvényeket, a levegőben már ott volt a tavasz illata. Ahogy felértünk és a teraszos andezit tömbökön szökdécseltünk, a szemben lévő domboldalon szarvas csordát pillantottunk meg, ahogy két – három méteres távolságra száguldanak a fák közt. A lomb még nem olyan sűrű, hogy elrejtette volna őket. Gyönyörködtünk egy kicsit, aztán a tömbök végén, egy kis ösvényen leereszkedtünk a falak alá. (A piros háromszög az út elején egyébként elágazik, és aki nem akar felmászni a tetőre, választhatja az alsó ösvényt, azonban ha sűrű a növényzet, talán lentről nehezebb rátalálni kicsit.)

Olyan látványt nyújt a fal, mintha fekete bástyák dőlnének egymásnak, hívogatóan magas falakkal gyönyörködtetik a mászót. Andezit, pormentes, fekete rétegek, hívogató fogásokat, biztos lépéseket adnak a nehezebb falakon is. Hármas és négyes falakat nem nagyon találni. Kiépítve (V-) -tól felfelé vannak. Én magam nagyon szeretem az andezitet, mert alapvetően lábból mászom, és ezen a kőzeten atom biztos lépések segítik a mászást, azonban ujjas fogások nehezítik, amik ránevelnek arra, hogy a sziklához húzzuk magunkat. Andeziten mindig jobban mászom, és az önbizalmam is nagyobb. Bízom a kőben. Kevés rajta a zöldség, néhol mohától zöldell, helyenként páfrányok nőnek rajta, de alapvetően tiszta, nem omlik, ha törik, akkor egyértelműen lötyög, tapad tisztességgel. Robi is sokat tanult technikából ezeken a falakon. 

A falakat takarosan rendbe tették az utóbbi időben. A tömbtetőkön ezüstösen csillan a napfény az új pántokon, a falban több helyen fényes nittek, és átfestett, jól olvasható út nevek tanúsítják, hogy ezt a helyet bizony karban tartják. Több szempontból is ajánlott gyakorlásra, tanulásra a hely. Pár perc alatt fel lehet szaladni a tetejére, és belógatható a kötél a nehezebb utakba is, így felsővel is lehet próbálkozni a nehezebb részeken. Elől mászásra is jól alkalmas, bár volt ahol merészen ritkán voltak szögek, de a legtöbb út jól belátható és megtervezhető. Már megérkezéskor megakadt a szemem a Két Lottin. Rámorogtam, mint egy oroszlán, mikor végignéztem rajta, és vonzott az út, mindenképp meg kellett próbálni.

Az utak viccesek: ,,Nándi már nagy fiú” , ,,Akasszál már” … J Beszédesen vonzóak a falak. Olyan megbabonázós érzés.

 A falak alatt kényelmesen le lehet cuccolni, távolról is fotózni, kifeküdni nagyobb tömbökre napozni, igen vendégmarasztaló helymászó bandák számára. Rajtunk kívül egyetlen egy párral találkoztunk, egyébként teljesen egyedül voltunk, ami arról árulkodik, hogy azért a harminc perces kaptató miatt talán nincs ott soha tolongás. Az utak egyharmadát sem másztuk. Mindenképp visszamegyünk oda. Van ott még egy-két barátságosabb áthajlás, kisebb kémény jellegű szakaszok, kisebb technikás táblák is, amikre mindenképp rá kell próbálni. Végül kimásztam a Két Lottit felsővel. Egy (VII-)-os út. Kicsit a végén talán kimásztam belőle, de csak kicsit. Legközelebb talán elkezdek előlbe is. Most már éppen ideje, és a hely is éppen alkalmas erre az áttörésre.

Kriszti

KECSKE REGGELIRE

Mostanában sokszor eszembe jutnak Arnold szavai. „...miközben te bulizol és hülyéskedsz, aközben valaki más keményen dolgozik. Valaki tanul, és valaki győzni fog.” A Szépvölgyi úton felfelé karikázva, hátamon a mászó felszereléssel elmerengtem ezen. Én hiszek ebben.

Amikor begurultam a Kecske-hegyi kőfejtőbe Zoli már javában boulderezett. Janit és Saucot várta, a kötél náluk volt.

Miután megjöttek két útba ereszkedtünk be, a Bal Repedés volt az egyik kiszemelt, a másik pedig az Éter. Ólmosan kezdtünk mozogni, még senki nem érezte a Csít. Elkezdődött a bemelegítés és ráhangolódás.

A Bal repit Sauc még nem mászta, Zolinak pedig még volt egy kis elszámolni valója az úttal. Mindketten jól mozogtak, részletekben megvolt nekik, de a teljes siker még várat magára.

Mint ahogy az Éter engem is megvár. Pedig sokat erősödtem a tavalyihoz képest, de még egy apró kis lökés hiányzik, hogy meglegyen. Úgy érzem még pár próba és megadja magát.

Janinak viszont végre beakadt. Örültünk a sikerének, ami azt illeti már múlt alkalommal is nagyon közel volt hozzá, hogy sikerüljön neki. Lezárult egy szakasz, hiszen ez volt az első 6c+ amit mászott. Most már a Corn flakes a kiszemelt. (Ezek egyelőre TR mászások, de állítólag az utóbbi két utat lehet mászni RP, és PP is. Érdekes lehet majd úgy is kimozogni őket.)

Korán el kellett megint jönnünk a bányából, amit sajnáltam, mert még csak most kezdtem igazán bemelegedni. A Szépvölgyin percek alatt lent voltam a városban, aztán irány a meló.

Szép az idő, menjetek mászni!

Szeki voltam

VÁRGESZTES RELOAD

Március vége van és 21 fok? Igen, tehát nem volt kérdés, hogy ugyan szeretünk teremben mászni, de itt az ideje a friss levegőn lenni és az ujjainkat sziklán koptatni. Nem volt más hátra, gyorsan szerveződött a banda és irány Várgesztes. Elsők között érkeztünk és utolsók közt jöttünk. 21 fok, szikrázó napsütés, a legjobb idő a mászáshoz. Kell ennél több? J (Na jó, talán egy nyaraló az óceán partján! ;))

Nem csak mi gondoltuk ezt így, ezért kisebb néptömeg gyűlt össze a fal alatt.

Kis csapatunkat erősítette: Jani, Csucsu, Trixi, Era, Feri, Brigi, Dóri, Zoli.

Esőként a Lapos-falon másztunk, de annyira új utat, hogy a nevét a mászó kalauz még nem jelöli. Itt mindenki bemelegíthette az ujjait. Rékának ez volt a második, Dórinak az első „sziklás” élménye. Mindkettőjüknek tetszett nagyon és nagyon ügyesek is voltak! J

Brigi már nem ismeretlen a falon, de egy hosszabb kihagyás után most ismét kedvet kapott az adrenalinhoz. Zolinak azt hiszem a harmadik vagy negyedik kinti élménye.

Utána felvittük a kötelet a Rutinpálya nevezetű útba (V+), így ezzel együtt már egyszerre többen és több utat mászhattunk ki. Így esett áldozatul még a Hullámtörés (V), az Ékesszóló (V), a Karos (VI) és az Előre! (V).

Ezek után úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk elvonulni a tömeg elől, ezért „elköltöztünk” a hátsó régióba. Itt szintén sikerült egy olyan falszakaszt találni, amit a könyv nem jelöl. Itt Janival ketten próbálkoztunk egy igen tetszetős kis úttal. Ha besorolásra került volna, azt hiszem a VII+/VIII- -t megkapta volna. J Miután itt nem igazán sikerült érdemben nagyot alakítani és mivel a Zinne fal is felszabadult, így ismét költöztünk egyet. Itt szintén kimásztunk két utat, aminek sajnos nem tudni a nevét és fokozatát sem, a könyv nem jelöli.

Én és Zoli még úgy gondoltuk, hogy nem fáradtunk el eléggé, ezért kimásztuk még a Zsebest (V+) és a Táblást (VI+).

Ennél tökéletesebb napot azt hiszem nem is lehet a mászáshoz kívánni, tökéletes idő, jó kis csapat, sok kacagás, szárított hibiszkusz… J

Persze Várgesztes a szokásos „fadzsi” nélkül nem múlhat el, ezért hazafele betérünk a szokásos kis cukiba. Sajnos elcsábultunk és nem csak a fagyi esett áldozatul – SÜTI! :D

Remélem még rengeteg beszámolóval jön a kis csipet – csapat, nagyjából az sem baj, ha minden hétvégén – a világ bármely tájáról! :D

Trixi voltam…

FELSZARVAZTÁL MÉGSE' LETTEM KECSKE

Janiék már a jövőbe néznek

"Optimistán a reménytelenségbe"  Nagy Feró

A téli szezont végig bouldereztük a teremben, ám mégsem úgy érkeztem a Kecske-hegyi kőfejtőbe, hogy kipipálom a tavalyról megmaradt utakat. A 4 héttel ezelőtti makacs újsérülésem miatt, már annak is örülnöm kellett, hogyha valami könnyebb útban elmászogatok és nem sérül vissza az ujjam. Nem mondhatni, hogy túl motiváltan érkeztem volna..

Jani viszont nagyon motiváltan érkezett, akárcsak Zoli, akinek ez volt az első "kecskéje". Az első út az enyém volt. A szokásos bemelegítős utamban kezdtem a Bal Repedésben. Kezdett megjönni az önbizalmam. Az erőm az egy hónapos kihagyás után is megmaradt és még így is könnyen kimozogtam az utat. Ez bíztató. A második próbálkozásom alkalmával ugyanezt az utat toltam ki kétszer egymás után, majd Janiék bíztatására harmadszor is nekivágtam. A felénél leoldott a kezem, de elégedett voltam, a sérült ujjam már alig éreztem. Igaz nem egy ujjerős útról van szó, de mégis megkönnyebbülés volt, hogy lassan folytathatom az edzéseket..

"...rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át."  Shakespeare

Zoli, annak ellenére, hogy csak rövid ideje mászik és sziklán csak másodjára volt, nagyon magabiztosan haladt a Bal Repedés fogásain és jellegzetes szarvacskáján.. Pár beleüléssel el is jutott a Top-ig. Hűha..ez elég inspiráló volt.

- Következőre meglesz egyben - mondtuk neki. És tényleg, ha nem is volt meg, de már kevesebb beleüléssel jutott fel. Ez igen.

Jani is hozta a jó formáját. Hármunk közül ő érkezett a "leghosszabb karmokkal." :) Bemelegítésként ő is a Bal Repedésben mozgott. Ez után jött az Éter. Nagyon szép út. Tavaly már sokat másztunk benne, de még hiányzott az ujjerő hozzá. Magabiztosan haladt a háromnegyedéig. Pedig nem is a már begyakorolt mozdulatokat használta... A teremben eltöltött órák száma meghozta a gyümölcsét. Aztán fejben kicsit elfáradt, mint a magyar focicsapat és egyszerűen elengedte a falat...

A második próbája is meggyőző volt, de túl keveset pihent - szűkös volt az időnk - és csak egy kicsivel jutott feljebb. Zolinak is volt két szép próbája, de a kunsztnál megakadt. Így is bizakodásra ad okot a jövőre nézve. Jani még mozgott kicsit a Corn flakes-ben, majd pakoltunk, siettünk haza. Jövőhéten jövünk vissza, remélem már én is tudok komolyabb útban mászni.

Szóval szép az idő, menjetek mászni!

Szeki voltam