Mostanában sokszor eszembe jutnak Arnold szavai.
„...miközben te bulizol és hülyéskedsz, aközben valaki más keményen dolgozik.
Valaki tanul, és valaki győzni fog.” A Szépvölgyi úton felfelé karikázva,
hátamon a mászó felszereléssel elmerengtem ezen. Én hiszek ebben.
Amikor
begurultam a Kecske-hegyi kőfejtőbe Zoli már javában boulderezett. Janit és
Saucot várta, a kötél náluk volt.
Miután megjöttek két útba ereszkedtünk be, a Bal Repedés
volt az egyik kiszemelt, a másik pedig az Éter. Ólmosan kezdtünk mozogni, még
senki nem érezte a Csít. Elkezdődött a bemelegítés és ráhangolódás.
A Bal repit Sauc még nem mászta, Zolinak pedig még volt egy
kis elszámolni valója az úttal. Mindketten jól mozogtak, részletekben megvolt
nekik, de a teljes siker még várat magára.
Mint ahogy az Éter engem is megvár. Pedig sokat erősödtem a tavalyihoz képest, de még egy apró kis lökés hiányzik, hogy meglegyen. Úgy érzem még pár próba és megadja magát.
Janinak viszont végre beakadt. Örültünk a sikerének, ami azt illeti már múlt alkalommal is nagyon közel volt hozzá, hogy sikerüljön neki. Lezárult egy szakasz, hiszen ez volt az első 6c+ amit mászott. Most már a Corn flakes a kiszemelt. (Ezek egyelőre TR mászások, de állítólag az utóbbi két utat lehet mászni RP, és PP is. Érdekes lehet majd úgy is kimozogni őket.)
Korán el kellett megint jönnünk a bányából, amit sajnáltam,
mert még csak most kezdtem igazán bemelegedni. A Szépvölgyin percek alatt lent
voltam a városban, aztán irány a meló.
Szép az idő, menjetek mászni!
Szeki voltam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése