„Ne habozz és ne
keress kifogásokat! Egyszerűen indulj el és csináld! Indulj és csináld!
Meglátod, nagyon, nagyon boldog leszel.
(Alexander Supertramp)
Péntek délután, bepakolva, munka vége. Laca (akinek örökké
hálás leszek, hogy megmutatott egy világot, ami most már az életemet jelenti) és
Roli várnak már s irány Rév és Sonkolyos. Szerencsés ember vagyok, sok helyen
jártam, járhattam és remélem, hogy még járhatok is a világban… de Rév és
Sonkolyos valahogy mindig más. Mintha haza mennék. ;)
Szóval kötél, köztesek, hevederek, hálózsák a hátizsákban,
kocsikázunk a határ felé. Kisebb- nagyobb kalamajkák közepette megérkeztünk
Révre, gyors sátorállítás és alvás. Kényelmesen felkelünk, gyors reggeli és irány
a fal. Korábbi években, amikor meghallottam, hogy nagyfalazás lesz menekültem
hanyatt s homlok. J
Idén valahogy más volt, vártam, izgatott voltam. A kiszemelt: Ifjúsági (VII).
Hogy micsoda???? Egy nagyfalas VII? És váltott mászás? J Na ez finom lesz!
Rév és Sonkolyos híres arról, hogy beesett fal… na az nincs. Cserébe áthajlás rengeteg és ami nem hajlik át az kifele dob. :D
Ifjúsági: a beszállása picit nehézkes, de amint a fal alatt
állsz s föléd magasodik, csak ámulsz. Egyszerűen csodálatos. Első kötélhossz az
enyém (a mászás végére teljesen világosan kiderült, az összes az enyém volt:D).
Az út három kötélhossz, jól biztosított, jó standokkal. Első kötélhosszban, pici peremek, traverz, repedések. Stand egy kisebb
bevágásban, három embernek teljesen tökéletes. Roli, Laca és én az első
standban szusszanunk egyet, iszunk. „Na akkor mehetsz kislány!” Körbenézek, van
rajtam kívül másik kislány? Hát nem igazán. Mi, hogy én? Az az első pár méter
elég táblás! Elindultam bizsergetően vegyes izgalommal s a félelem „halvány”
érzésével. Egy köztes, két köztes, repedés, tábla, fejem fölött pici áthajlás… „Húzd
be Roli!” S itt, az a pár másodperc, az a pár másodperc miközben leszámoltam
azzal a bizonyos „manóval” s közben a bíztató szavak: „gyerünk kislány,
meglesz, told ki”… a kis gonosz manó leráz a hátsó fertályról, láb táblára, kéz
fel… megvan. Utána egy könnyed rész s második stand (rettentően kényelmes). S
hogy a nap teljes legyen, megkérem a fiúkat, hogy a harmadik kötélhossz is az
enyém lehessen. Persze nekik ez élménymászás volt, nekem pedig az a bizonyos
határ, az a bizonyos löket, ami végérvényesen megfertőzte az elmém. (Na nem
mintha eddig már nem fertőződött volna meg, de ez mégis az a MÁS volt!)
Ugyan a VII – es útból csináltam egy VI+ - t a köztes fogásokkal,
de az élmény, hogy elölben mászhattam ki egy több kötélhosszas utat, hogy
álltam a standban, hogy a nap sütötte a hátam, hogy a szél lengedezett és az
örömkönnyekkel való küzdés jelen volt… az érzés amikor megtalálod a harmóniát a
szikla, saját magad, a mozdulatok, a mászótársaid között, hogy átléptél egy
határt amit addig az elmédben kreáltál – egyszerűen leírhatatlan, pótolhatatlan
és FELEJTHETETLEN érzés.
Kiszállás után kényelmes séta a lefelé jelzett ösvényen s mi
más, mint fagyiiii! :D
Visszatértünk Sonkolyosra, kerestünk egy szuper kis helyet a
sátornak. Vacsi főzés, de azért amíg világos van persze, hogy mászás. S nincs
is annál jobb, amikor pár méterre a sziklától alszol. Roli gyorsan kimászott
még két utat, sajnos a számozásukat nem ismerem, de a környéken szinte csak VI
és VI+ -tól kezdődnek az utak.
Másnap irány a szürke falak. Ez egy új mászó zóna. Két V+, a
többi mind felette. Összesen kb. 50 út. Nagyon jól nittelt utak, az egész zóna
rendkívül jól kialakított. Érdemes több napra jönni, alvós hely van és
rendkívül családbarát!
Rolival kiszemeltünk pár utat. Az első a „Puzzle” (V+) volt.
Tagolt, kifejezetten peremes kis út, érdekes technikát követel, de éppen ezért
nagyon szép is, persze kifele dob és nem picit. J
A második a „Cel mal ural” (VI-). Irány át a másik részlegre. Roli kinézte a
„Namaste”-t (VII)… a sarkazós út. :D Roli elölben, én már csak másodban, a felső
része igencsak érdekes. Felső biztosítással persze bátor voltam, így
kipróbálhattam az összes olyan mozdulatot, amit a teremben edzéseken totális
nyugalommal megteszek. Sok sarkazás, peremen való megtartás és egyensúly.
Természetesen Rolival megbeszéltük, hogy mik a következő projekt utak, amiért
MINDENKÉPPEN vissza kell jönni! :D Levezetésként a „Sofa surfing” jött (V+).
Tavaly már átéreztem Laca azon kijelentését, miszerint „...majd
amikor már totális élvezetet és örömöt fog nyújtani a mászás s átéled minden
pillanatát…!” Most már tudom miről beszélt! ;)
Egyszóval, irány a szikla!!! ;)
Ja és Trixi voltam… J
