Amikor lefelé kocsikáztunk a
Vértesbe, még nem figyeltünk az előjelekre. Arra, hogy Berninek lerohadt a
túrabakancsa a lábáról, vagy hogy Jani a Lidl-ből kifelé egy tapadókorongos
zombit kapott ajándékba. Aztán út közben szépen leült a köd a völgyben, az utak
pedig mocskosul üresek lettek. Egy öreg tragacs döcögött csak előttünk.
Türelmesen mentünk mögötte hiszen követtek minket barátaink két másik kocsival.
Hírtelen satufék előttünk, majd Jani is rátaposott izomból a fékre. Pár
másodperc néma csönd, farkasszemet néztünk a zöld lámpával... Aztán értetlenül
hol az öreg tragacsra, hol vissza a lámpára néztünk. - Ez ennél zöldebb nem
lesz. - gondoltuk. Előttünk nem volt mozgás a kocsiban, a köd pedig egyre
sűrűbben hömpölygött felénk. Jani ha lett volna dudája, már dudált volna, de
inkább kinyitotta az ajtót és integetni kezdett az előttünk álló járgány felé.
- Hé fater, zöld a lámpa! Menjél már!
 |
| Egy kis találós kérdés - Melyik Cannibal Corpse számot dalolja a kis zombi? |
Előttünk továbbra is minden
mozdulatlan volt. Majd lassan elindult a kocsi. Nem sokkal ezután egy kanyarodó
sávba sorolt, mi pedig haladtunk tovább egyenesen. Benéztünk balra az autóba,
de csak köd volt bent. Sehol egy lélek se. Bazz..
Aztán a sziklánál már nagyobb volt
az élet. Már kint voltak az Excelsiorosok is. Később pedig teljesen megtelt a
fal. Miután a Zinne - falnál megmutattuk az újoncoknak az alapvető kötél
technikákat, mindenki mászott tudása szerint. Egész jó kis csapat verbuválódott
össze. Kifulladásig nyomták a srácok és utolsónak hagytuk el a falat. Csak
néhány kósza lélek maradt mögöttünk..
