VASKAPU A KÖDBEN

A vénasszonyok nyara az előjelzések szerint még az utolsókat rúgta volna az elmúlt héten, így Szeki már időben elkezdte szervezni a csapatot a következő mászásra. Eleinte nem sokan csaptak le a lehetőségre, úgy nézett ki, hogy aprajafalva nagy része számára véget ért az idei szabadtéri sziklamászós idény.

Megközelítőleg szerda magasságában kialakult a végleges csapat, amit Szeki, Eszter, Kató, Ferkó, Gábor és Madzag (a kutya) alkotott. Szeki jelezte, hogy ő bringával tervezi jönni és csak a saját felszerelését tudja elhozni, a többiek próbáljanak meg beülőt, cipőt, kötelet szerezni. Ennek megfelelően el is kezdtük szervezni ezt a részét a dolgoknak, szerencsére Erikáék és Jani segítségünkre voltak, kaptuk is a felajánlásokat rendesen.

Gábor pénteken ment volna a cuccokért Szigethalomra Janihoz, azonban pár perccel az indulás előtt jött az első fordulat. Jani telefonált, hogy a felszerelések „veszélybe kerültek” a teremben, ugyanis az ott dolgozó burkolók szépen körbeépítették a területet, amin keresztül megközelíthető lett volna a dolog. Ekkor úgy nézett ki, hogy ugrik a szombati mászás, azonban az égiek velünk voltak, ugyanis a beszögelt hátsó ajtón keresztül kiszabadításra kerültek a felszerelések Feri és Jani keze munkája által. Ezúton is hálás köszönet nekik a segítségért.

A szállító szerepében Feri hozta péntek délután Gábornak a Nagyvárad térre a szombati mászáshoz a holmikat, másnap indulhattunk is az esemény helyszínére.

A csekély létszámú, de annál lelkesebb csapatot a már korábban említett öt fő alkotta, Szeki bringával jött Dunaharasztiról, a többiek pedig HÉV-el és busszal érkeztek az előzetesen megbeszélt Két-bükkfa- nyereghez 9 óra magasságában. Egész héten szurkoltunk az időjárás miatt, az érkezéskor még minden rendben volt, de aztán szépen elkezdtek gyülemleni a felhők. Az esőt szerencsére megúsztuk, ezért Szeki vezetésével el is indultunk gyalog a Vaskapu felé.

Egy darabon a kijelölt úton, utána pedig árkon bokron keresztül, jó kis meredek, nehéz terepen jutottunk el a célállomásra. A Vaskapu látványa és a fenti tájkép azt gondolom mindenkit kárpótolt a fáradtságért. Rövid pihenő, frissítés és fényképezés után megcsináltuk a csapatképet, majd nekiláttunk a felszerelkezéshez. A csapatból Szeki volt az egyedüli tapasztalt mászó, Eszter és Gábor egy-két mászáson vettek csak részt, Katóék pedig első bálozók voltak ilyen szempontból.

Ennek megfelelően kis oktatással kezdődött a móka, majd az idő előrehaladta és az egyre inkább megerősödő szél és ködátfújás miatt azt terveztük, hogy megmásszuk a gerincet és megtanuljuk a leereszkedést. A biztosítás megtanításával kellett kezdeni, Szeki próbálta Gábort oktatni erre, de akadtak gubancok. Elsőként Eszter fényképezőgépe zúgott le tokostul, lakáskulcsostul és mindenestől a meglehetősen meredek domboldalon, egészen a völgyig, majd amikor ezt visszaszereztük megjött az ítéletidő erős széllel, hideggel és köddel párosítva.

Szeki úgy ítélte meg, hogy ilyen körülmények között nem lenne biztonságos felmenni a gerince, főként annak tudtában, hogy újoncok és kezdők is vannak a csapatban. Nem volt más hátra, össze kellett pakolnunk és lefelé venni az irányt Vaskaputól, az időjárás sajnos keresztbe húzta számításainkat. Leérve a völgybe az erdőben már sokkal komfortosabbak voltak a körülmények, de a mászás lehetősége már szertefoszlott.

Délután egy óra körül járt az idő, a buszok óránként mentek vissza a városba ezért úgy döntöttünk, hogy visszasétálunk Pilisszentkeresztbe, ott elcsípjük a buszt. Útközben még jókat beszélgettünk, átvettük a mai nap tanulságait, a későbbi lehetőségeket, fotóztunk és jól éreztük magunkat. Annak ellenére, hogy a sziklamászásra nem jutott idő, szép környezetben, tartalmas napot tölthettünk együtt a szabadban. Új ismeretségek születtek, élmények, tapasztalatok gyűltek és mindenki átgondolhatta a sziklamászással kapcsolatos eddigi érzéseit, megfogalmazhatta jövőbeni terveit.

Visszaérve a városba, négy óra magasságában szépen le is szakadt az ég, ennek tükrében igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Szekinek ez úton is köszönet jár a szervezésért, a hasznos tanácsokért és társaságért, Janinak és Ferinek pedig köszönet a felszerelésekért. Folytatás a csapat nagy részéről tavasszal...

Gábor

VÁRGESZTES, AVAGY A VÉNASSZONYOK NYARA A FAL ALATT

A problémák a szervezéssel kezdődtek, 2 napi kemény egyeztetés után még az utolsó pillanatban is történtek változások .  Szerencsére a problémák itt meg is szűntek. Végül 3 kocsi kelt útra. Az elsőben, ami Pestről indult menetrend szerint : Feri, Era , Trixi és Sauc . A fegyelmezett kis társaság tartotta is az indulási és érkezési időket, a csúszás természetesen a főnöknél volt azaz a 2. kocsinál: Jani, Szeki, Frank, Roli, ,a 3. kocsiban  Szabi, és Józsi Ők a mi újoncaink és semmiről nem tehettek.

A zökkenő mentes érkezés után Jani kétfelé osztotta a társaságot. Kezdőkre: Sir Harangi a mesterünk és oktatónk vezetésével Szabi, Józsi , Era, Feri, Frank , irány a Pagony, és haladókra: Szeki, Trixi, Sauc és Roli, pedig a Kristály fal felé indult.

A Pagonyban Jani és Feri előlbe feltolták a kötelet. ( Ferinek gratula az első előlmászásához) Jöhetett a mászás Szabinak mint kezdőnek elsőbbséget adtunk és teljes erőbedobással szurkoltunk Neki, aki fel is mászott sikeresen, utána jött Józsi nem kevesebb sikerrel. Majd mindenki bemelegítésként felment mind a két úton  ( még én is) . 

Míg örültünk egymás sikerének egy kiránduló család bukkant fel az erdőből, akik lelkesen beszélgettek arról milyen jó is nekünk és már többször jártak erre és sok mászóval találkoztak akiket irigyelnek is azért amit csinálnak!! Megszólítottam a kislányt, hogy kipróbálná-e ezt a sportot, igennel válaszolt és már repült is a fal alá , ahol Jani gondos vezetésével és segítségével pillanatok alatt fent volt a fal tetején, sőt mivel egyáltalán nem fáradt el így a másik falrészt Feri segítségével mászta meg! Az apukát sem kellett sokat unszolni így Ő is kipróbálhatta a falmászás rejtelmeit! Remélem sikerült két lelkes tagot szereznünk a sportunknak. ( gratulálok Doreen a bátorságodhoz) 

Ezek után átcuccoltunk Szekiékhez! Hát a Kristály fal az valami csodásan csillogott az őszi napsütésben, de a lényeg nem ez. Kinézett Jani főnök két jónak tűnő utat, (Bruchner Szigfrid, Kötélvonatók útja) két repedést , amit a kezdők is sikeresen megmászhatnak így Sauc felvitte a kötelet. Feri, Frank , Szabi, Józsi sikeresen meg is mászta az egyik repedést, Rolinak most nem ment úgy, de Ő is belevágott, én fejben már nem voltam ott egyáltalán, így csak a próbálkozásig jutottam. Ferinek viszont nagyon tetszett a nagyobb repedés enyhe kihajlással így Ő elkezdett mászni, de a mester észrevette , hogy a kötél még a másik úton megy így átparancsolta, de így is ügyesen  megoldotta.  Ezután gyorsan áthúzták a kötelet és persze mindenki meg is mászta  a nagyobb repedést is !! Persze én csak próbáltam, Roli meg csak szurkolt!! Majd máskor sikerül, a fal nem szalad el!! 

Trixi is kinézett magának egy utat a Kalcitost, Sauccal és Rolival gyakorlatoztak rajta elég szépen, ám sehogy nem sikerült beakasztani az első köztest sem, ekkor Szeki megsajnálta Őket és felvitte a kötelet a faltetejére és felülről ereszkedett be. Így kezdődhetett a móka a fallal. Nem volt egy könnyű feladat, de Trixi  és Sauc is sikeresen megmászta . Ekkor jött Jani akit Trixi biztosított, ez mindig élvezetes része a mászásnak, Jani testtömegének megtartása Trixinek csak némi lebegéssel sikerül és ez mindig mosolyra fakasztja a társaságot.

Szeki egy keskeny repedést nézett ki magának (Psyché) és a csapatnak, hát nem egy könnyű út volt az sem, megizzasztotta rendesen a mászó nagyjainkat, de becsületükre legyen mondva nem adták fel a küzdelmet így Szeki, Jani és Trixi is megmászta a falat .  Sikeresesen zártuk ezt a napot is ! ( persze megint belevittünk egy kis gasztronómiát, sütöttem a csapatnak két féle zöldséges kalácsot , és két féle kenyeret is, amit kacsazsírral és zöldségekkel fogyasztottunk el a fal alatt .)

  

Azért akadt egy kis fricska is a végére, egy másik falmászó csapat tagjai olyan macska ügyességgel mászták meg a mi általunk kicsit izzadság szagúra sikeredett falszakaszokat, hogy Trixivel egymásra nézve közöltük a mesterunkkel, hogy most aztán itt a vég és miért is vagyunk mi ott!!!  Szóval a gekkóval és miegymással keresztezett csodalények bemutatója után kicsit kesernyésebb szájízzel indultunk haza!

A parkolóhoz érve természetesen helyre állt az önbecsülésünk! Hisz nem másért hanem magunkért mászunk, és ha magunkat és félelmeinket letudjuk győzni akkor már megérte belevágni.

Era

VÁRGESZTES PÁSZTORTARHONYÁVAL FŰSZEREZVE

Vasárnap hajnal, indulás a találka helyre, Kacsát és Esztert és Gábort ( Ő az új fiú, lehet, ha megismer minket jobban soha többé nem is jön)  kell összeszedni és irány a fal.

Megint nem zökkenő mentes a találka a BKK miatt , valahogy mindig elromlik valami náluk!!

Na de ezen nem húzom fel magam.  Végre teltház van a kocsiban és góóó !

Ekkor elhangzik a kérdés : - Tudja valaki az utat?  -- Kacsa , én eddig csak utas voltam….. mi többiek bölcsen másról beszélünk mintha nem is hallottuk volna a kérdést…

Trixi, Szeki ,  Bandi és Sauc  ( más néven Saci) már kint vannak ( a mázlisták) szombat óta !!!

Erről többet nem igazán árultak el , csak azt, hogy durván jó volt!

Megérkezés után ami természetesen simán eltévedés nélkül ment , felcuccoltunk a 100 Holdas pagonyba, Két gyönyörű fal , Szeki és Kacsa előlbe felviszik a köteleket és kezdődhet a móka !

Hát nem akarok nagyon dicsekedni, de a kinézett falat sikerült megmászni , igaz utolsónak a para miatt, de sikerült . A többiek persze minden gond nélkül kitolták , még az újonc Gáborunk is !! Még egy reménysége a sportunknak!! J

A másik falon is mindenki mászott, több kevesebb sikerrel, Ferinek sajnos nem ment  ( ettől Nekem inamba szállt a bátorságom, így nem is próbáltam meg) , megint mindent erőből akart és nem fejből!

Na akkor irány a Zinne fal! A Gráciák már foglaltak, pedig lenne velük elszámolni valóm, de nincs para van még mászni való.

Szeki előlbe ismét felvitte a kötelet, az egyik vége a „simulós , a másik a „matekos” falrésznél ért földet! 

Sauc nekünk kezdőknek ( Eszter, Gábor,  Feri na és nekem) az ovis falra vitte a kötelet, itt csendesen gyakorolhattam én is míg a többiek simulósan matekoztak! Kirobbanó formában voltak a fiatalok Trixit nem lehetett követni macska módra simult és nyomult előre, Sauc a gravitációt meghazudtoló módon nyomatta! Csabi sztoikus nyugalommal szimpla annyi fogással nyomult a falra. Szeki nyugodt kiegyensúlyozott módon hozta a tapasztalt róka formáját. Bandi meg mindent megmászott amit lehetett! No persze a matekfal megint kifogott azért a társasággal, de a jobbnál jobb és fárasztóbb próbálkozások meghozták a társaság étvágyát! Egyébként a jó időhatására egyre többen lettek a fal alatt, szinte csúcsforgalom volt, így vigyáznunk kellett minden lépésünkre, mert ha véletlenül elhagytunk egy falszakaszt rögtön ketten is jelentkeztek a helyünkre.

Bandi segítségével tüzet csiholtunk és a kandi szemek elől elbújva ebédet melegítettem a csapatnak! Éhesek lehettek, mert hálásan megették a főztöm.

Mivel kaja után tovább fokozódott a csúcsforgalom , így kis csapatunk egy újabb költözés mellett voksolt!

Itt már keményebb falakkal lehetett próbálkozni, az egyik biztos a „ tökös-mákos „ volt ( ez már gastronómia és ezt megjegyeztem  J ) Hát okozott meglepetéseket a fiúknak és az egyetlen lánynak is ! Becsülettel harcoltak természetesen,  mi kezdők pedig hozzáértően szurkoltunk Nekik!

Szóval ez egy újabb nagyon jó hangulatban eltelt nap volt, a mászók elégedettek lehettek magukkal mert sikeresen zárhatták a várgesztesi faltúrát. Mindenki feszegette a határait egy kicsit, de akinek nem sikerült minden az is elégedett lehetett, hisz a társaság ismét nagyot alakított!

Era

VÁRGESZTES „EGY ÖREGEDŐ TURISTA NŐ” SZEMSZÖGÉBŐL!

A szokásos izgalmakkal indultunk az újabb várgesztesi túrának, bár már ismerős a hely, de még mindig ott van az a furcsa megmagyarázhatatlan érzés!Ma egy újabb taggal bővülhet kis csapatunk, sikerült megfertőznöm egy kolleginát, kicsit izgulok, hogy fog tetszeni Neki ez az új élmény, ami kimozdítja a megszokott komfort zónájából.

Ma 11-en vágunk neki az útnak szép kis csapat jött össze : Jani, Zsolt ,Zoli, Roli, Szeki, Edit, Angi baba, ( a sportunk legnagyobb reménysége) Sauc, Feri , Eszter és persze Én . 

Pillanatok alatt a fal alatt voltunk, majd kis eligazítás után már mindenki a mászásra koncentrálhatott.

Természetesen a fiúk nekünk kezdőknek nem árulták el a fal nehézségi fokát ( V.) így hatalmas elánnal indultunk , Eszter mint újonc a „paramanót” is vitte egy darabig magával, de hamar otthagyta, mert másra kellett koncentrálnia. Ki is nyomta a falat, majd minden bátorságom összeszedve kis nehézséggel ( + 15 kg ) nekem is sikerült!

Feri a múlt heti sikertelensége ellenére sorba mászta a jobbnál jobb, szerintem tök egyenes falakat. Ekközben párhuzamban másztak a fiúk, Zoli szinte lehozta a falat Jani elé, olyan elánnal mászott, Sauc a szokásos formáját hozta, Roli is macska módra mászta a falat, Zsolt szerintem a hegyi zergékkel edzett mióta nem láttam! Szenzációs! Szeki sem sokat felejtett. Szóval a vezetőink VI-os VII-es falakat másztak , a haladók V.-ös falakat mi kezdők és újra kezdők Edittel az élen V-ös falakon voltunk!

Eszter hatalmas lépésekkel haladt a második mászásánál is a falon, majd a harmadik falnál már biztos voltam benne, hogy nem unja a dolgot.

Közben Szeki Janival és Zsolttal egy nagyon technikás falat választottak amivel nagyon küzdöttek. Feri biztosított, és biztosított és biztosított. Majd egy ötlettől vezérelve Esztert felhúzták a technikás fal fölé, hogy onnan is készítsen pár képet,(a meglevő kb 600 mellé) előnyösebb pozicióból! Kicsi megijedt, de az események pörögtek, így nem volt ideje sokat parázni. Természetesen megint sokat nevettünk !

Angi baba tündér módra viselkedett nem is hiszem, hogy egy ekkora baba lehet ilyen kiegyensúlyozottan nyugodt! Az apája megismertette a fallal angyali mosoly volt az arcán, szerintem arra gondolt, hogy pár év múlva az egész csapatott lepipálom, és felfutok erre a falra! Emelkedett hangulatban telt el ez a napunk is. 

Szeki, Zsolt , Edit és Angi baba hamarabb indultak haza.

Mi még maradtunk egy kis pót oktatásra és technikázásra ! Főleg a súlypont áthelyezést gyakorolták a fiúk a falon és azt, hogy inkább lábra dolgozzanak ne pedig karizomra!

A végkimerülés előtt elhagytuk a terepet, és majdnem mindenki sikerélményekkel távozott.

Nagyon jó kis nap volt. Remélem vissza megyünk még és befejezhetem azt amit kihagytam!       

                                                                                                                                                      Era

HOHE WAND

Egy Hohe Wandon eltöltött hétvége élményei:

„A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem – hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket.”

A mostani hétvégét hosszas tervezgetés után, kis hazánkat elhagyva, a gyönyörködtető Hohe Wandon töltöttük. Akik már egy picit régebb óta másznak azok számára bizonyára igen kedvelt hely.  Hohe Wand Ausztriába, a Gutensteiner Alpokban, Bécstől 70km-re található. Hohe Wand a Magyarországhoz egyik legközelebb található sziklamászó paradicsom. A sziklafalak (néhol majdnem 200 m magas, mészkő, déli tájolás) egy nemzeti park kellős közepén találhatók. Mára csaknem 1000 nittelt mászóút kúszik fel a falakon és bordákon a fennsíkra UIAA 3-tól UIAA 10-es fokozatig.

Szombat reggel, a megbeszélt 6:30-as indulással indult a móka. Sajnos sokan végül lemondták a hétvégét, de azért így is három autónyi kis sereg gyűlt össze, hogy ismét kiszakadjunk a mindennapok forgatagából. Az út nagyjából mindenkinek már ismert volt, így az első kocsi (Csabi, Piro, Guszti, Trixi) délelőtt már a kempingben volt, a többiek (Jani, Hella, Roli, Zoli, Bence, Feri, Era) pici késéssel, de megérkeztek. Őket már a lefoglalt sátorhely várta. Gyors sátorállítás, útbaigazítás és hogy ne is húzzuk az időt fel is mentünk a felső parkolóba. Csaba és Guszti ide nem tartottak velünk, ők már a kiszemelt út beszállójához mentek. „Traumund Wirklichkeit”-ot választották az első napra (6+, 6 kh) váltott mászásban. Az útról egyenlőre sajnos nem tudok nyilatkozni, de remélem hamarosan én is olyan kemény leszek, hogy személyes beszámolót írhassak róla! J

Betty & Paul kiszállás

A parkolóban rögtön egy izgalmas esettel indítottuk a hétvégét, szokásos pakolászás, kinek a zsákjába mi kerüljön: köztesek, hevederek, cipő, víz, zia, sisak, beülő, egy kis szénhidrát  és bátorság a több kötélhosszas úthoz. Egyszer csak jajgatás, siklőernyős kiabál és puff (az ernyője beakadt egy oszlopba és az lerántotta). Egy pillanatig mindenki megdermedve állt, de aztán odarohant, hogy „ugye nem történt semmi komoly baja”. Az enyhén sokkos hapsi a hátát fájlalta, így rögtön helikopter és mozdulatlanság. A kis sárga rotoros pár percen belül ott is volt, bár rögtön nem vett észre minket. Era addig hozzáértő szaktudással nyugtatta az osztrák delikvenst. Itt azonnal szemlélhettük is, hogy egy „hegyi mentés” hogyan zajlik. Nagyon fontos tudni, hogy vész esetén mit is tegyünk, így Jani elmagyarázta ilyenkor mi az azonnali teendő. (Remélhetőleg a jövőben az ilyen esetekből nem élesben kell tanulnunk és a hapsi is jól van azóta!)

Trixi a Draschgrat kiszállásában

Gyors kalauzolás, hol találjuk a mászósulit, a mászóutakat. Sajnos eléggé kicsúsztunk az időből és a felhők is esőre álltak, ezért Jani úgy döntött, hogy Rolinak és Ferinek a nagyfalazás gyönyörűségének bemutatását elnapolja. Maradt a kettes mászóparti (Jani, Trixi), a kiszemelt út pedig a „Draschgrat schwer” (5+, 8 kh) váltott mászásban. Szerény személyemnek második olyan nagyfalas mászása, amit váltott mászásban, elölben is mászok. Paramanóval megbeszéltem, hogy tudom, hogy szeretne velem tartani, de most aztán lent marad, velem ugyan nem jön. Kötélhossz-kötélhossz után, stand-stand után, utolsó előtti standba felérkezek, Jani mosolyog . Gyanakodva nézem, hogy mi lehet az oka. Előre nézek, egy picit durvább formáció (5+, persze ezt a számot utólag közölte velem). „Most tényleg én jövök?” „Bizony!” „Hát jó”… Az uhh, ahh, ppfff, parázok, toljad Trixikém, kemény vagy szavak után végül akkora mosollyal standoltam, hogy azt hiszem életem egyik legjobb élménye lett. Még egy kötélhossz Jani vezetésével – neki ez az út nem okozott  túl nagy fejtörést, megerőltetést  - és fent vagyunk. Az érzés leírhatatlan. Az út egyébként nagyon jól nittelt, a standok szinte végig két pontosak, jól és könnyen észrevehetőek, zsebes fogások, peremek és jó lépések.

Csipet csapat

A banda másik fele (Piro, Era, Bence, Feri, Roli, Zoli, Hella) addig túrázott egy hatalmasat. Estére mindenki  jól eső fáradtsággal beesett a kempingbe, ahol már előre elkészített – nagyon finom - vacsora fogadta a társaságot. Köszönjük szépen Era! Persze utána a pálesz sem maradhatott el sör kíséretével. Hatalmas nevetések, mesélések, hülyéskedések, igazi mászónap utáni hangulat.

Draschgrat

Vasárnap korán kelés, sátorbontás és megbeszélés, hogy aznap mi lesz a program, irány a fal. Roli és Feri végre nagyfalon. A kiszemelt: a „Postlgrat” (3+, 7 kh), a bitorlók: Roli, Feri, Jani, Guszti, Piro).

Zoli, Bence, Hella és Era ma is a trekkingelés mellett voksoltak, az elmeséltek alapján gyönyörű volt.

Csabi és én ma más fele vettük az irányt. Cél: „Betty & Paul” (6, 5 kh) váltott mászásban. Reggel már megbeszéltük, hogy ki melyik kötélhosszt szeretné kimászni elölben, így én voltam az első kötélhossz felelőse. Csabi vállalta a keményebb szakaszokat, ő  folyamatosan 5, 5+, az utolsó kötélhosszban 6-os szakaszokat mászott. Ez az út egy picit izmosabb volt, a keményebb részeknél reibungosabb, kevesebb lépéssel. Végig nagyon jól nittelt, könnyen követhető, 5 kötélhosszas út, ami tele van szép, technikás lépéssel. Kiszállás után egy kis pihi a réten, séta le az ösvényen a parkolóhoz.

Mászósuli

Az arcokat elnézve, Ferinek és Rolinak, még ha elsőre kicsit kemény is volt, nagyon tetszett a nagyfalazás. Gyorsan eltelt ez a két nap, de hát dolgozni mindenkinek kell, így go haza.

Nekem mérföldkő volt a hétvége, fantasztikusan éreztem magam. Remélem a láthatatlan kis társam már rájött, hogy szükség nincs rá, így nehezebbnél – nehezebb utakat mászhatunk a közeljövőben. Én biztosan átléptem egy határt a sok közül. Köszönöm!  „Mikor jön a következő kiruccanás???” J                                                                                                             

Trixi

BAJÓT

"Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” 

Nos Helen Keller nagyon bölcs asszony volt. És ami azt illeti, ez az idézet, pont a mai nap eseményeibe vág. Ha pedig bölcs asszony volt - márpedig ez vitán felül áll - akkor mi még bölcsebbek voltunk. Hogy kilométerben mennyi volt a bajóti mászóhelyre vezető út pluszban azt nem tudom, de időben elég tetemes volt az biztos. Tűzött a nap, mire az Öreg-kőre felértünk, személy szerint rólam csurgott a víz, igaz a történtekért jómagam voltam a felelős. :) Persze a többiek ennyire nem mulattak rajta, de úgy gondolom ennyinek bele kell férnie, ha az ember mászik. Szóval az ideológia megvan. De legközelebb talán szerencsésebb lesz Trixire hallgatni.

Egyébként folytatódott az önképzés. Beereszkedtünk a Jankovich barlangba és annak, aki ezt először tette izgalmas feladat volt.

Utána pedig a szokásos dolgokat gyakoroltuk. Ereszkedés, biztosítás. Trixi, Zsolti, Sauc pedig az előlmászást is gyakorolták. Néhányan közülünk még aklimatizálódtak, néhányan pedig kedvüket vesztették. :) Sorry..

Zsolti előlbe kitolt egy VII- -os utat. (A kallerom az egyik srácnál maradt, - vagy letette valahova - aki nézegette és önbiztosítással mászott, így nem tudom az út nevét.) Én valahogy nem éreztem, így csak másodjára ment ki felsővel, Trixi és Jani elsőre kitolták.

Feri is ismerkedett jócskán a mászás nehézségeivel, de azt hiszem ők is élvezték a jó időt és a természetet. Összességében azért egész jó kis nap kerekedett ki belőle, de legközelebb érdemesebb lesz korábban a beszállóhoz érni. :) 

MÁTRA

Szombaton a Mátrába indultunk. Kis mászás, kis kirándulás. Babával ez volt a terv. A Csörgő-patak völgye most is festői volt, nemcsak a Duna, de ez a kis patak is alaposan fel volt duzzadva. Átkelni a köveken most nemigen volt esély, úgyhogy hamar cipő nélkül találtuk magunkat. Nagy nevetgélések közepette átkeltünk a patakon, hiszen Báránykő volt a célunk.

Az átkelés

Ezek az andezit tornyok a kedvenceim közé tartoznak. Máskor is voltunk már itt, de ezúttal mászásra nem került sor. Ahogy lecuccoltunk elkezdett esni az eső. Rövid tanakodás után arra jutottunk, hogy akkor kiránduljunk, esetleg nézzünk fel Ágasvárra. Persze a dolgot némileg nehezítette a hátizsákunkban található kötél, meg némi vas súlya. A patakon újra átkelve és két kilométer gyaloglás után, az Ágasvárra vezető piros kereszthez értünk. A nap kisütött. Ismét tanakodás. Nagyon jó lenne mászni. Oké, irány vissza, de most a patak innenső felén található Kis-Csókakőre menjünk. 

Piknik a Tevefejen

Mire odaértünk ismét esett és ami aggasztóbb volt, hogy villámlott is. Rendben, babát megetettük, aztán kényelmesen visszasétáltunk a parkolóba. Kávé, gesztenyepüré, kóla. Kúl. :) Közben már szakadt az eső, jól kifogtuk. Reméljük holnap Bajóton nagyobb szerencsével járunk..