Szombaton a
Mátrába indultunk. Kis mászás, kis kirándulás. Babával ez volt a terv. A
Csörgő-patak völgye most is festői volt, nemcsak a Duna, de ez a kis patak is alaposan fel
volt duzzadva. Átkelni a köveken most nemigen volt esély, úgyhogy hamar cipő
nélkül találtuk magunkat. Nagy nevetgélések közepette átkeltünk a patakon,
hiszen Báránykő volt a célunk.
Ezek az andezit tornyok a kedvenceim közé
tartoznak. Máskor is voltunk már itt, de ezúttal mászásra nem került sor. Ahogy
lecuccoltunk elkezdett esni az eső. Rövid tanakodás után arra jutottunk, hogy
akkor kiránduljunk, esetleg nézzünk fel Ágasvárra. Persze a dolgot némileg
nehezítette a hátizsákunkban található kötél, meg némi vas súlya. A patakon újra
átkelve és két kilométer gyaloglás után, az Ágasvárra vezető piros kereszthez
értünk. A nap kisütött. Ismét tanakodás. Nagyon jó lenne mászni. Oké, irány
vissza, de most a patak innenső felén található Kis-Csókakőre menjünk.
Mire
odaértünk ismét esett és ami aggasztóbb volt, hogy villámlott is. Rendben, babát
megetettük, aztán kényelmesen visszasétáltunk a parkolóba. Kávé, gesztenyepüré,
kóla. Kúl. :) Közben már szakadt az eső, jól kifogtuk. Reméljük holnap Bajóton
nagyobb szerencsével járunk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése