BAJÓT

"Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” 

Nos Helen Keller nagyon bölcs asszony volt. És ami azt illeti, ez az idézet, pont a mai nap eseményeibe vág. Ha pedig bölcs asszony volt - márpedig ez vitán felül áll - akkor mi még bölcsebbek voltunk. Hogy kilométerben mennyi volt a bajóti mászóhelyre vezető út pluszban azt nem tudom, de időben elég tetemes volt az biztos. Tűzött a nap, mire az Öreg-kőre felértünk, személy szerint rólam csurgott a víz, igaz a történtekért jómagam voltam a felelős. :) Persze a többiek ennyire nem mulattak rajta, de úgy gondolom ennyinek bele kell férnie, ha az ember mászik. Szóval az ideológia megvan. De legközelebb talán szerencsésebb lesz Trixire hallgatni.

Egyébként folytatódott az önképzés. Beereszkedtünk a Jankovich barlangba és annak, aki ezt először tette izgalmas feladat volt.

Utána pedig a szokásos dolgokat gyakoroltuk. Ereszkedés, biztosítás. Trixi, Zsolti, Sauc pedig az előlmászást is gyakorolták. Néhányan közülünk még aklimatizálódtak, néhányan pedig kedvüket vesztették. :) Sorry..

Zsolti előlbe kitolt egy VII- -os utat. (A kallerom az egyik srácnál maradt, - vagy letette valahova - aki nézegette és önbiztosítással mászott, így nem tudom az út nevét.) Én valahogy nem éreztem, így csak másodjára ment ki felsővel, Trixi és Jani elsőre kitolták.

Feri is ismerkedett jócskán a mászás nehézségeivel, de azt hiszem ők is élvezték a jó időt és a természetet. Összességében azért egész jó kis nap kerekedett ki belőle, de legközelebb érdemesebb lesz korábban a beszállóhoz érni. :)