HORVÁT TRIP

Körülbelül 500 kilométert kocsikáztunk, mire elértük a Horvát tengerpartot. Eredetileg a Magas-Tátrába készültünk, de az esőzések ezt a tervet meghiúsították. Ahogy megláttuk az Adriai-tengert a szikrázó napsütésben, tudtuk, hogy jól döntöttünk. Az első napot  Novi Vinodolski-ban töltöttük. Ismerkedtünk a tengerrel, kávéztunk, söröztünk, majd véletlen betraverzáltunk a tengerparti sziklákon egy campingbe ahol aztán meg is szálltunk. Nem volt kiforrott úti cél, egyszerűen csak arra gondoltunk, hogy utazunk délnek, miközben minél többet mászunk és fürdünk az öt nap alatt. Másnap átmentünk Krk-szigetére, egészen Baška-ig. Itt véget is ért az utazás, gyakorlatilag itt ragadtunk. Itt minden adott volt egy jó mászáshoz, fürdéshez vagy akár deep water szólózáshoz.

Krk-sziget

A camping felé

Novi Vinodolski

Este a campingben

Mászóhelyek:

Portafortuna-ra véletlen találtunk rá, hiszen nem hoztunk magunkkal semmilyen kallert. Baška felé haladva vettünk észre néhány mászósisakos alakot, egy forrás menti parkolóban. Később visszamentünk és egy horvát pártól tudtuk meg, hogy van itt egy nem is olyan rossz fal. A kalauzukból a számunkra érdekes szektorokat lefotóztuk, majd elindultunk a szikla felé. (Körülbelül 15 percnyire van a beszálló.) Nem okozott csalódást. A könnyű utaktól a nehezekig volt itt minden. Két napot is eltöltöttünk itt, mindenki mászta az erejének megfelelő utakat. A kő kompakt volt és nagyon jól tapadt, úgy látszik jót tett neki ez a tengerparti sós levegő. Fantasztikus volt rajta a mászás. Az utak is jól kiépítettek, biztonságos volt a nittek sűrűsége és távolsága is. Célszerű egyébként 60-70 méteres kötelet vinni, mert egész magas falszakaszok is vannak.

Szeki a Giant Stairs-ben

A top alatt

Jani a Psychastenia-ban

Pajti a US Bushman-ban

Vissza a parkolóba

Bunculuka:  A tengerpartról a piros jelzés visz elvileg a szikla lábához egy nudista strandon át. Korábban persze kisebb volt a strand, de kinőtte magát így a piros jelzés a nudisták között vezetett minket a parton. - Gyerekek, fapofával átsétálunk.. - mondta Pajti, mi meg röhögtünk. Tény, hogy aznap több meztelen pasit láttunk a kelleténél, de a pálmát az a fickó vitte, aki főzőcskézett és a műszere félig belelógott a bográcsba.

A falszakasz keleti felét egyébként megtaláltuk, de nem volt tanácsos mászni rajta, mert a nudisták már közvetlen a fal aljában napoztak. A szikla pedig finoman szólva is omlós volt, mint a Győri Keksz. Nem hiszem, hogy osztatlan sikert arattunk volna, ha jó 50 kilós szikla darabokat szakítottunk volna le a napfürdőzők közé...

A tengerpart:

Aznap tovább álltunk fürdeni és deep water szólózni. Hiába az Adriai-tenger tényleg káprázatos. Az eldugott kis öblökben és a tenger mellett magasodó sziklák közt ugyanolyan jó volt fürdőzni, mint mászni. A szikla tömbök mellett jó mély a víz, így az ember kedvére táncolhatott a napsütötte köveken...

A tenger

DWS

Az utolsó nap megnéztünk egy a szálláshelyünkhöz közeli strandot is, mely homokos, kavicsos partszakasz volt. Itt is igazi élmény volt a nagy hullámokban úszni. Én kagylókat kerestem a kavicsok közt. Hatalmas mákom volt, 5 percnyi kutatás után mindjárt találtam is egy kiszáradt tengeri csillagot. Legnagyobb meglepetésemre még a neve is rá volt írva, de Patrick helyett ez állt rajta. Karlovacko. Az biztos, hogy  a nyári melegben egy kiadós mászás, vagy fürdés után jól csúszott a sör.

Tengeri csillag

Fantasztikus volt ez az 5 nap. Aki szereti a tengerpartot és a sziklák közelségét, annak bátran ajánlom. Ráadásul már egy ideje olcsóbb a horvát tengerpart, mint a Balaton. Igaz a lejutás drágább, de a strandokon senki sem szed belépőt és a camping is olcsó, a kaja pedig hasonló árban van, mint itthon. Igaz a tengeri herkentyűk drágák, de aki szereti, az nem fog csalódni… :)

Szeki

MEGINT RÓKA

Délelőtt ismét Rókán jártunk. Ezúttal a kisfalhoz mentünk föl. Az idő tökéletes volt, mint ahogyan a társaság is. Míg mi rövid utakat toltunk, a lányok a bányaudvarban játszottak. Napsütés, család, zia. :)

Bandi az Ördögszekérben

A stand alatt

Csak lazán

A Nature-ben

Szeki

ANYÁD! A SZÚNYOGOK

Illetve a darazsak. Aki látta az említett Jancsó filmet, az tudja miről beszélek. De erről majd később...

Nagy történetet nem akarok a vasárnap délelőttnek kerekíteni. A lényeg, hogy nem voltunk másnaposok, de Bandi, Ancsa és jómagam egy fél délelőtt rókáztunk. Merthogy a Rókahegyi bányában másztunk. Én szeretem nagyon, régen sokat jártunk ide ki. Itt jöttem bele igazán annak idején az előlmászásba és itt erősödtem bele az ötös, aztán a hatos fokozatba onsight. De már jó ideje nem vetett erre a sors. Azóta más projectek jöttek más fokozatban, de a lényeg, hogy most megint itt vagyunk. És nem véletlen, mert még mindig szeretem ezt a helyet. És ami azt illeti, vannak azért itt jó nehéz utak is, amikre majd rá kell próbálni.

Piaz

A mai villámlátogatás túl sok úttal nem kecsegtetett, de azért kinéztünk annak ellenére, hogy aztán rohanjunk tovább.

Egy piazos úttal kezdtünk a Nagyfalon. Régen mindig ezzel melegítettem, gondoltam most is tökéletes lesz kezdésnek. Viszonylag hosszú út, végig egy gyönyörű tábla jobb oldalán vezet. Miután fönt standoltam, Bandi már jött is utánam, majd mindketten visszaereszkedtünk. Ancsa is megpróbálta, neki most kicsit ijesztő volt a nagy tábla, de majd legközelebb jobban fog menni.

Bandesz nyomatja

Utána jobbra mentünk egy könnyű úthoz, amihez a fűszert rövid repedések adták. Maga az út direktbe van nittelve, ha azonban jobbra kerüljük, valamivel könnyebbé válik fizikailag, pszichésen pedig kicsit nehezedik, mert így elég nagy a runout a következő akasztásig. Mindenképpen érdemes ezt is mászni, mert nagyon szép út, persze figyelni kell, mert egy esetleges beleesés akár csúnya is lehet, hiszen egy inga végén találja magát az ember.

Útban a darázsfészekhez

Az út végén lévő repedésben most darazsak fészkeltek. Ahogy belefogtam a repedésbe már másztak is ki dühösen. Megtorpantam... majd rövid hezitálás után, úgy döntöttem a legokosabb minél gyorsabban tovább haladni. Megint belefogtam a repedésbe, felhúztam magam, majd mellé fogtam ballal. Közben végigmászott ujjamon egy darázs, a többiek pedig repültek ki. Semmi gáz, jobbal megint fölé és már léptem is feljebb majd fogtam tovább. Megúsztam. Fél perc múlva már a standban ültem.

Ennek nem lesz boldog vége

Bandi mászott utánam. Neki már nem volt ilyen szerencséje. Az ominózus részhez érve rárepültek a darazsak és kéttő is megcsípte a halántékát. Gyorsan visszaeresztettem. Szerencsére nem allergiás a darázscsípésre, de azért kellemetlen volt. A feje szépen kezdett feldagadni és bepirosodott. Közben elment az idő. Inkább a kényelmes továbbindulás, mintsem a kapkodós verzió mellett döntöttünk. Lépni kellett tovább. De jövünk még, remélhetőleg kicsit több időre!

Szeki voltam