Csak öt mínusz, mégis lágyan tol ki magából a steiler rissz.
Áthaladok rajta és végre kényelembe helyezem magam. Nem hozott zavarba, de nem erre
számítottam. Egy flörtölésbe váltó beszélgetésre hasonlít a dolog, egy lány
barátoddal… váratlan, de nem feszéjez, kényelmesen mozgok az ismeretlenben.
Ezt az utacskát régebben kinéztem már. Legutóbb a Draschgrat
egyik standjában eltöltött másfél óra alkalmával szemezgettem vele hosszasan.
Első látásra vadabbnak tűnik, mint ahogy azt beszélik. Szép vonalai vannak,
határozott, sportos és dögös… már akkor eldöntöttem, hogy közelebbről szemügyre
veszem.
A bemelegítés:
A bemelegítés:
Utazásunk vonala |
A többiek (Zsolti, Zoli és Bandi) semmit mondóan rándítanak
vállat az autóban, mikor Hohe Wand közeledtével közlöm a napi programot
(Norbertsteig + Ausztriasteig). Zolinak dereng csak valami.
Mind a négyünkön egy megfoghatatlan nyugalom ül és ez akkor sem változik, amikor a fal
közelébe érünk. Nyoma sincs a fokozódó adrenalin termelésnek, az egész olyan….
olyan „chill”. Nem rohanunk, kényelmes tempóban elszürcsölünk egy kávét a jó
öreg Herrgottschnitzer házban, pedig mindjárt dél. Viki mindig örömmel fogad
minket, mi pedig élvezzük a vendégszeretetét.
A kávé jót tett és az út beszállóját hamar megtaláljuk, sok
ismerős közt fekszik. Agyonmászott útjaink csupán karnyújtásnyira törnek innen
a magasba. A stand pár méter magasban fekszik, így fel kell kapaszkodni.
Helyünk nem sok van, így bukdácsolva öltözködünk.
Bandi hangolódik |
A beszállóból 2 út is indul. A miénk szolidan traverzál balkéz felé, a másik merészen szalad fel egy
szépen csillogó nitt soron. Belerévedek a vadabbik felhágás szép útvezetésébe. Zsoltinak
említem, hogy legközelebb erre megyünk. Sem a nevét, sem a fokozatát nem tudom
biztosra. Talán VII-, ez dereng, de már
az első pár métere csodásan néz ki.
Szolid kezdés:
a Norbertsteigben, majd egy hosszabb traverz jellegű mászás
után azonban határozottan megindulunk felfelé. Nem sok, kb. 60 méter az egész,
de annál izgalmasabb. Repedés, kéményke, tábla, van itt minden, még egy kis
plusz is. Leszólok a többieknek, hogy óvatosan tapogatózzanak. Minden második
fogás mozog… itt bizony ha rossz helyre nyúlsz, azonnal repülsz.
A srácok rutinosan mozognak, nincs gond. Bandi néha jobban elmerül a mászásában. Kicsit
várunk rá a toppon, nem sürgetjük, mi sem sietünk sehová. Viszont: A múlthéten
a teremben elég bután estem ki egy útból és bal térdem megzúztam. Azt hittem jó
lesz mostanra, de kétszer is cserben hagyott egy váratlan összecsuklás
formájában. Ezzel lőttek a holnapi terveknek, pedig kimondottan egy komolyabb
út miatt jöttünk ki. Talán egy pillanatra bosszankodom, aztán elengedem az
érzést, minek feszüljek rajta.
A randi vége |
Az idilli csendet néha őrült sikolyok és hangos
kötélcsattogás töri meg. Egy banda highlineozik a fejünk felett. Néha percekig
bámulom őket és örömmel nyugtázom, hogy vannak nálunk betegebbek is itt a
környéken.
Highline |
Az út végezténél sokfelé távozhatunk, de mi az
Austriasteiget választjuk. Van egy kis törés a két út között, ahol nem túl
durva, de mégis úttalan utakon jutunk tovább. Zsolti megkeresi az induló
standot és beszerel. Én megvárom a többieket, hogy mutassam az utat. Bandi az
előző partitól megrészegülve támolyog át a gerinc darabkán, majd köldökzsinórjánál
fogva Zolit is átvezeti.
Pajti a gerincen |
Fogalmam sincs így utólag, hol járt az eszem… de már csak az első standban eszméltem, hogy eltévedtem… nem erre
akartam jönni. Fogalmam sincs, mi az út neve és nehézségéről sem, de nem frusztrál.
2 kötélhossz, laza mászás. A többiek is gond nélkül, mosolyogva abszolválják.
Pihenni jöttünk, így nem kíméljük a magunkkal hozott
söröket. A lenti kempingben folytatjuk a
sörök elropogtatását, de nem csúszunk bele az éjszakába. Holnap csak egy
komolyabbat kéne mászni, hanem is az eredetileg tervezetett.
Ember tervez:
Az éjszakai viharos szél nem csak a sátrunkat billegtette,
de másnapi terveket is messze fújta. A pontot az „i”-re a zivatarosra forduló
idő tette fel. Kissé csalódott a társaság, mikor lefújjuk az aznapi több
kötélhosszas mászást, de a mászó iskolában rajtunk ütő vad esőzés döntésünk
helyességét igazolja.
Az ilyen hétvégék eredményességét már rég nem
teljesítményben számolom. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy maradéktalanul
megkaptuk amiért jöttünk. #climb#chill#feelgood
Jani