HOHE WAND

Egy Hohe Wandon eltöltött hétvége élményei:

„A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem – hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket.”

A mostani hétvégét hosszas tervezgetés után, kis hazánkat elhagyva, a gyönyörködtető Hohe Wandon töltöttük. Akik már egy picit régebb óta másznak azok számára bizonyára igen kedvelt hely.  Hohe Wand Ausztriába, a Gutensteiner Alpokban, Bécstől 70km-re található. Hohe Wand a Magyarországhoz egyik legközelebb található sziklamászó paradicsom. A sziklafalak (néhol majdnem 200 m magas, mészkő, déli tájolás) egy nemzeti park kellős közepén találhatók. Mára csaknem 1000 nittelt mászóút kúszik fel a falakon és bordákon a fennsíkra UIAA 3-tól UIAA 10-es fokozatig.

Szombat reggel, a megbeszélt 6:30-as indulással indult a móka. Sajnos sokan végül lemondták a hétvégét, de azért így is három autónyi kis sereg gyűlt össze, hogy ismét kiszakadjunk a mindennapok forgatagából. Az út nagyjából mindenkinek már ismert volt, így az első kocsi (Csabi, Piro, Guszti, Trixi) délelőtt már a kempingben volt, a többiek (Jani, Hella, Roli, Zoli, Bence, Feri, Era) pici késéssel, de megérkeztek. Őket már a lefoglalt sátorhely várta. Gyors sátorállítás, útbaigazítás és hogy ne is húzzuk az időt fel is mentünk a felső parkolóba. Csaba és Guszti ide nem tartottak velünk, ők már a kiszemelt út beszállójához mentek. „Traumund Wirklichkeit”-ot választották az első napra (6+, 6 kh) váltott mászásban. Az útról egyenlőre sajnos nem tudok nyilatkozni, de remélem hamarosan én is olyan kemény leszek, hogy személyes beszámolót írhassak róla! J

Betty & Paul kiszállás

A parkolóban rögtön egy izgalmas esettel indítottuk a hétvégét, szokásos pakolászás, kinek a zsákjába mi kerüljön: köztesek, hevederek, cipő, víz, zia, sisak, beülő, egy kis szénhidrát  és bátorság a több kötélhosszas úthoz. Egyszer csak jajgatás, siklőernyős kiabál és puff (az ernyője beakadt egy oszlopba és az lerántotta). Egy pillanatig mindenki megdermedve állt, de aztán odarohant, hogy „ugye nem történt semmi komoly baja”. Az enyhén sokkos hapsi a hátát fájlalta, így rögtön helikopter és mozdulatlanság. A kis sárga rotoros pár percen belül ott is volt, bár rögtön nem vett észre minket. Era addig hozzáértő szaktudással nyugtatta az osztrák delikvenst. Itt azonnal szemlélhettük is, hogy egy „hegyi mentés” hogyan zajlik. Nagyon fontos tudni, hogy vész esetén mit is tegyünk, így Jani elmagyarázta ilyenkor mi az azonnali teendő. (Remélhetőleg a jövőben az ilyen esetekből nem élesben kell tanulnunk és a hapsi is jól van azóta!)

Trixi a Draschgrat kiszállásában

Gyors kalauzolás, hol találjuk a mászósulit, a mászóutakat. Sajnos eléggé kicsúsztunk az időből és a felhők is esőre álltak, ezért Jani úgy döntött, hogy Rolinak és Ferinek a nagyfalazás gyönyörűségének bemutatását elnapolja. Maradt a kettes mászóparti (Jani, Trixi), a kiszemelt út pedig a „Draschgrat schwer” (5+, 8 kh) váltott mászásban. Szerény személyemnek második olyan nagyfalas mászása, amit váltott mászásban, elölben is mászok. Paramanóval megbeszéltem, hogy tudom, hogy szeretne velem tartani, de most aztán lent marad, velem ugyan nem jön. Kötélhossz-kötélhossz után, stand-stand után, utolsó előtti standba felérkezek, Jani mosolyog . Gyanakodva nézem, hogy mi lehet az oka. Előre nézek, egy picit durvább formáció (5+, persze ezt a számot utólag közölte velem). „Most tényleg én jövök?” „Bizony!” „Hát jó”… Az uhh, ahh, ppfff, parázok, toljad Trixikém, kemény vagy szavak után végül akkora mosollyal standoltam, hogy azt hiszem életem egyik legjobb élménye lett. Még egy kötélhossz Jani vezetésével – neki ez az út nem okozott  túl nagy fejtörést, megerőltetést  - és fent vagyunk. Az érzés leírhatatlan. Az út egyébként nagyon jól nittelt, a standok szinte végig két pontosak, jól és könnyen észrevehetőek, zsebes fogások, peremek és jó lépések.

Csipet csapat

A banda másik fele (Piro, Era, Bence, Feri, Roli, Zoli, Hella) addig túrázott egy hatalmasat. Estére mindenki  jól eső fáradtsággal beesett a kempingbe, ahol már előre elkészített – nagyon finom - vacsora fogadta a társaságot. Köszönjük szépen Era! Persze utána a pálesz sem maradhatott el sör kíséretével. Hatalmas nevetések, mesélések, hülyéskedések, igazi mászónap utáni hangulat.

Draschgrat

Vasárnap korán kelés, sátorbontás és megbeszélés, hogy aznap mi lesz a program, irány a fal. Roli és Feri végre nagyfalon. A kiszemelt: a „Postlgrat” (3+, 7 kh), a bitorlók: Roli, Feri, Jani, Guszti, Piro).

Zoli, Bence, Hella és Era ma is a trekkingelés mellett voksoltak, az elmeséltek alapján gyönyörű volt.

Csabi és én ma más fele vettük az irányt. Cél: „Betty & Paul” (6, 5 kh) váltott mászásban. Reggel már megbeszéltük, hogy ki melyik kötélhosszt szeretné kimászni elölben, így én voltam az első kötélhossz felelőse. Csabi vállalta a keményebb szakaszokat, ő  folyamatosan 5, 5+, az utolsó kötélhosszban 6-os szakaszokat mászott. Ez az út egy picit izmosabb volt, a keményebb részeknél reibungosabb, kevesebb lépéssel. Végig nagyon jól nittelt, könnyen követhető, 5 kötélhosszas út, ami tele van szép, technikás lépéssel. Kiszállás után egy kis pihi a réten, séta le az ösvényen a parkolóhoz.

Mászósuli

Az arcokat elnézve, Ferinek és Rolinak, még ha elsőre kicsit kemény is volt, nagyon tetszett a nagyfalazás. Gyorsan eltelt ez a két nap, de hát dolgozni mindenkinek kell, így go haza.

Nekem mérföldkő volt a hétvége, fantasztikusan éreztem magam. Remélem a láthatatlan kis társam már rájött, hogy szükség nincs rá, így nehezebbnél – nehezebb utakat mászhatunk a közeljövőben. Én biztosan átléptem egy határt a sok közül. Köszönöm!  „Mikor jön a következő kiruccanás???” J                                                                                                             

Trixi

BAJÓT

"Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” 

Nos Helen Keller nagyon bölcs asszony volt. És ami azt illeti, ez az idézet, pont a mai nap eseményeibe vág. Ha pedig bölcs asszony volt - márpedig ez vitán felül áll - akkor mi még bölcsebbek voltunk. Hogy kilométerben mennyi volt a bajóti mászóhelyre vezető út pluszban azt nem tudom, de időben elég tetemes volt az biztos. Tűzött a nap, mire az Öreg-kőre felértünk, személy szerint rólam csurgott a víz, igaz a történtekért jómagam voltam a felelős. :) Persze a többiek ennyire nem mulattak rajta, de úgy gondolom ennyinek bele kell férnie, ha az ember mászik. Szóval az ideológia megvan. De legközelebb talán szerencsésebb lesz Trixire hallgatni.

Egyébként folytatódott az önképzés. Beereszkedtünk a Jankovich barlangba és annak, aki ezt először tette izgalmas feladat volt.

Utána pedig a szokásos dolgokat gyakoroltuk. Ereszkedés, biztosítás. Trixi, Zsolti, Sauc pedig az előlmászást is gyakorolták. Néhányan közülünk még aklimatizálódtak, néhányan pedig kedvüket vesztették. :) Sorry..

Zsolti előlbe kitolt egy VII- -os utat. (A kallerom az egyik srácnál maradt, - vagy letette valahova - aki nézegette és önbiztosítással mászott, így nem tudom az út nevét.) Én valahogy nem éreztem, így csak másodjára ment ki felsővel, Trixi és Jani elsőre kitolták.

Feri is ismerkedett jócskán a mászás nehézségeivel, de azt hiszem ők is élvezték a jó időt és a természetet. Összességében azért egész jó kis nap kerekedett ki belőle, de legközelebb érdemesebb lesz korábban a beszállóhoz érni. :) 

MÁTRA

Szombaton a Mátrába indultunk. Kis mászás, kis kirándulás. Babával ez volt a terv. A Csörgő-patak völgye most is festői volt, nemcsak a Duna, de ez a kis patak is alaposan fel volt duzzadva. Átkelni a köveken most nemigen volt esély, úgyhogy hamar cipő nélkül találtuk magunkat. Nagy nevetgélések közepette átkeltünk a patakon, hiszen Báránykő volt a célunk.

Az átkelés

Ezek az andezit tornyok a kedvenceim közé tartoznak. Máskor is voltunk már itt, de ezúttal mászásra nem került sor. Ahogy lecuccoltunk elkezdett esni az eső. Rövid tanakodás után arra jutottunk, hogy akkor kiránduljunk, esetleg nézzünk fel Ágasvárra. Persze a dolgot némileg nehezítette a hátizsákunkban található kötél, meg némi vas súlya. A patakon újra átkelve és két kilométer gyaloglás után, az Ágasvárra vezető piros kereszthez értünk. A nap kisütött. Ismét tanakodás. Nagyon jó lenne mászni. Oké, irány vissza, de most a patak innenső felén található Kis-Csókakőre menjünk. 

Piknik a Tevefejen

Mire odaértünk ismét esett és ami aggasztóbb volt, hogy villámlott is. Rendben, babát megetettük, aztán kényelmesen visszasétáltunk a parkolóba. Kávé, gesztenyepüré, kóla. Kúl. :) Közben már szakadt az eső, jól kifogtuk. Reméljük holnap Bajóton nagyobb szerencsével járunk.. 

VÁRGESZTES - MÁSODIK NAP

Mostanában egyre többen csatlakoznak szűk kis csapatunkhoz. Innen jött az ötlet, hogy tartsunk egy amolyan házi tanfolyamot, ami négy hétvégéből fog állni. Itt igyekszünk átadni azt a keveset amit tudunk. Csomókról, standokról.. stb. Persze korántsem olyan részletesen mintha egy hivatalos tanfolyamon lenne az ember, de azért néhány dolgot elengedhetetlen elsajátítani a biztonságos mászáshoz. És hozzá tartozik, hogy itt mindenki tanul... mi is tanulunk, ismétlünk, aminek mindig hasznát vesszük.

Nos a bloggolás most kezdődik, de az okítás a múlt héten. Az első felvonás a Pilisszántói kőfülkében volt, a második már Várgesztesen. A Száz Holdas Pagony ideális kezdő mászóknak, hiszen itt mindegyik út, IV-es. Jani elmagyarázta az ereszkedés és biztosítás műveletét. Egy fára felmászva pedig hevedert és karabinert helyeztünk el, innen szimulálva a pruszikos ereszkedést.

Mindenki kipróbálta, hogy mennyire megy neki a dolog, majd folytattuk élesben.

Miután felvittük a kötelet a standba, a többiek másod mászóként folytatták. Eddigre már jócskán esett az eső, erre számítani is lehetett az előrejelzésből, de ezekben az utakban nem okozott különösebb gondot. Ezután pedig mindenki gyakorolta az ereszkedést. 

Zsolti

Trixi

Mutasd meg a perec csomót!.. de utoljára mondom...

Esőben szaladtunk át a Zinne falhoz. Kacsa és Ágoston már javában másztak. A fal kicsit áthajló, így annyira nem volt vészesen vizes. Mi is lassan kezdtünk beleállni a nehezebb utakba, miután újból elállt az eső. Persze azért a repedések csúszósak voltak. Amik pár hete elsőre kimentek, most nagyobb kihívást jelentettek. Teljesen máshogy kellett mászni az utakat, mint eddig. Trixivel először a Zinne-repedést (V/V+) másztuk, majd a Simulós (VII-) következett. Az út kétharmadánál a repedés nagyon csúszott, nyírkos volt. Nem sikerült megoldani, bár Jani és Ágoston könnyen vették az akadályt. Kacsáék előtte már próbálgatták a Peckes (VII-) és Táblás (VI+) utakat. Jani balszerencséjére csurom vizes volt az út, amit múltkor félbe hagyott.

Kacsáék a Pagony falnál

A többiek: Timi, Roli, Bandi és Zsolti a bal oldali könnyebb utakat mászták, majd jobbra a Három gráciától, szintén találtak néhány kellemes utat...Hazafelé sörözés és fagyizás :)

Mászókalauzok

Ezen a folyamatosan bővülő oldalon mászókalauz linkeket találhatsz.

Siurana mászókalauza

    Finale mászókalauz

    Mallorca mászókalauz

       Krk-sziget, Baska mászókalauz: Portafortuna Bunculuka Belove Stene

    Arco mászókalauz

          Szlovénia legjobb mászóhelyeinek kalauza, kiegészítve 1 horvát és olasz               kalauzzal
     

      Korzika mászókalauz                          
           

          Kotecnik és Kamnik mászókalauz

Frankenjura mászókalauz

    Kalymnos mászókalauz

           Paklenica mászókalauz

      Thomas Behm - Hollenthal, Rax, Schneeberg mászókalauz