Az első mászás Kis-Sváb-hegyen. Tényleg minden téren az első volt. Az első
idén, az első Kis-Sváb-hegyen, nekem az első a baleset óta, Ivettnek az első
szikla mászása életében.
Ezzel a lendülettel buzgón indultunk neki a mászásnak.
Reggel hideg idő volt, de tiszta, bár elég szeles, de gondoltuk annyi baj
legyen. A falhoz közeledvén elkezdet esni a hó. Ivett itt jelezte hogy most
kéne megfordulni és haza menni, de én ragaszkodtam hozzá hogy jó lesz az. Amikor
felértünk nagyon picit szállingózott csak a hó és már mentem is fel
beereszkedni. Mire befűztem a kötelet teljesen sikerült átfagynom, így egy jó 5
percig csak álltam a fal alatt és annyit tudtam mondani, hogy „áááá”. Persze a
hideghez még nagy széllökések is társultak. Minden esetre mondtam Ivettnek
induljon ő elsőnek, amíg olvadok. Fel is
vette a cipőjét és neki készült... már
olyan három méter magasan járhatott mire teljesen át fagyot és mondta hogy nem
tud már egyáltalán fogni. Ezért inkább visszaereszkedet.
 |
| Még tél van |
 |
| Nincs meleg |
Nem baj megyek én és elmagyaráztam neki a biztosítás
alapszabályait. Elindultam a Fakír (VI+) nevezetű útban. Már a felénél nem
éreztem se kezem se lábam, de a stand alatt csak sikerült beleülnöm. „A francba
majdnem onsight” gondoltam, azért nem lett volna rossz kezdet.
Rábeszéltem Ivettet hogy próbálja meg újra. Előtte a Sarok
(IV+) most a Bevágás (IV) nevezetű útban indult el. Valahogy ez nem az ő napja
volt. Mire felvette a cipőt kisebb hóvihar keletkezett, így az út felénél
megint sikerült kifagyni belőle. "Nekem mára ennyi volt, de még maradhatunk
kicsit" - mondta - és én is elkezdtem a Bevágást, majd a Sarkot is ki másztam. Itt nem volt
kedvem le fagyasztani a lábam, ezért nem vettem mászó cipőt, de jól teljesítet
a Qechua túra cipőm.
 |
| A standban |
Zoli
