2015, AVAGY AZ ELSŐ MÁSZÁS

Az első mászás Kis-Sváb-hegyen.  Tényleg minden téren az első volt. Az első idén, az első Kis-Sváb-hegyen, nekem az első a baleset óta, Ivettnek az első szikla mászása életében.

Ezzel a lendülettel buzgón indultunk neki a mászásnak. Reggel hideg idő volt, de tiszta, bár elég szeles, de gondoltuk annyi baj legyen. A falhoz közeledvén elkezdet esni a hó. Ivett itt jelezte hogy most kéne megfordulni és haza menni, de én ragaszkodtam hozzá hogy jó lesz az. Amikor felértünk nagyon picit szállingózott csak a hó és már mentem is fel beereszkedni. Mire befűztem a kötelet teljesen sikerült átfagynom, így egy jó 5 percig csak álltam a fal alatt és annyit tudtam mondani, hogy „áááá”. Persze a hideghez még nagy széllökések is társultak. Minden esetre mondtam Ivettnek induljon ő elsőnek, amíg olvadok.  Fel is vette a cipőjét és neki készült...  már olyan három méter magasan járhatott mire teljesen át fagyot és mondta hogy nem tud már egyáltalán fogni. Ezért inkább visszaereszkedet.

Még tél van

Nincs meleg

Nem baj megyek én és elmagyaráztam neki a biztosítás alapszabályait. Elindultam a Fakír (VI+) nevezetű útban. Már a felénél nem éreztem se kezem se lábam, de a stand alatt csak sikerült beleülnöm. „A francba majdnem onsight” gondoltam, azért nem lett volna rossz kezdet.

Rábeszéltem Ivettet hogy próbálja meg újra. Előtte a Sarok (IV+) most a Bevágás (IV) nevezetű útban indult el. Valahogy ez nem az ő napja volt. Mire felvette a cipőt kisebb hóvihar keletkezett, így az út felénél megint sikerült kifagyni belőle. "Nekem mára ennyi volt, de még maradhatunk kicsit" - mondta - és én is elkezdtem a Bevágást,  majd a Sarkot is ki másztam. Itt nem volt kedvem le fagyasztani a lábam, ezért nem vettem mászó cipőt, de jól teljesítet a Qechua túra cipőm.

A standban

Egyre nagyobb szél támadt és Ivett már jelezte hogy kockára fagyott, úgyhogy mennünk kéne, de úgy felvoltam pörögve, hogy rápróbáltam még egyszer a Fakírra. Még utoljára magamra tuszkoltam a mászó cipőmet és nekivetemedtem a falnak. Most ki kell mennie. Az apró, éles, kristályos fogásokon egyenletesen haladtam felfelé. A lábam is jól szuperált, bár néha nehezen jött utánam. És sikerült! Nagy örömmel ereszkedtem vissza. Fagyos, de sikeres és élvezetes napot tudhatunk magunk mögött. Ivettnek is sikerült rákapnia a sziklára, csak épp nem pont ilyen időben kellet volna kezdenie, de már alig várja a következőt.

Zoli