A vénasszonyok nyara az előjelzések szerint még az utolsókat
rúgta volna az elmúlt héten, így Szeki már időben elkezdte szervezni a csapatot
a következő mászásra. Eleinte nem sokan csaptak le a lehetőségre, úgy nézett
ki, hogy aprajafalva nagy része számára véget ért az idei szabadtéri
sziklamászós idény.
Megközelítőleg szerda magasságában kialakult a végleges
csapat, amit Szeki, Eszter, Kató, Ferkó, Gábor és Madzag (a kutya) alkotott.
Szeki jelezte, hogy ő bringával tervezi jönni és csak a saját felszerelését
tudja elhozni, a többiek próbáljanak meg beülőt, cipőt, kötelet szerezni. Ennek
megfelelően el is kezdtük szervezni ezt a részét a dolgoknak, szerencsére
Erikáék és Jani segítségünkre voltak, kaptuk is a felajánlásokat rendesen.
Gábor pénteken ment volna a cuccokért Szigethalomra Janihoz,
azonban pár perccel az indulás előtt jött az első fordulat. Jani telefonált,
hogy a felszerelések „veszélybe kerültek” a teremben, ugyanis az ott dolgozó
burkolók szépen körbeépítették a területet, amin keresztül megközelíthető lett
volna a dolog. Ekkor úgy nézett ki, hogy ugrik a szombati mászás, azonban az
égiek velünk voltak, ugyanis a beszögelt hátsó ajtón keresztül kiszabadításra
kerültek a felszerelések Feri és Jani keze munkája által. Ezúton is hálás
köszönet nekik a segítségért.
A szállító szerepében Feri hozta péntek délután Gábornak a
Nagyvárad térre a szombati mászáshoz a holmikat, másnap indulhattunk is az
esemény helyszínére.
A csekély létszámú, de annál lelkesebb csapatot a már
korábban említett öt fő alkotta, Szeki bringával jött Dunaharasztiról, a
többiek pedig HÉV-el és busszal érkeztek az előzetesen megbeszélt Két-bükkfa-
nyereghez 9 óra magasságában. Egész héten szurkoltunk az
időjárás miatt, az érkezéskor még minden rendben volt, de aztán szépen
elkezdtek gyülemleni a felhők. Az esőt szerencsére megúsztuk, ezért Szeki
vezetésével el is indultunk gyalog a Vaskapu felé.
Egy darabon a kijelölt úton, utána pedig árkon bokron
keresztül, jó kis meredek, nehéz terepen jutottunk el a célállomásra. A Vaskapu
látványa és a fenti tájkép azt gondolom mindenkit kárpótolt a fáradtságért.
Rövid pihenő, frissítés és fényképezés után megcsináltuk a csapatképet, majd
nekiláttunk a felszerelkezéshez. A csapatból Szeki volt az egyedüli tapasztalt
mászó, Eszter és Gábor egy-két mászáson vettek csak részt, Katóék pedig első
bálozók voltak ilyen szempontból.
Ennek megfelelően kis oktatással kezdődött a móka, majd az
idő előrehaladta és az egyre inkább megerősödő szél és ködátfújás miatt azt
terveztük, hogy megmásszuk a gerincet és megtanuljuk a leereszkedést. A
biztosítás megtanításával kellett kezdeni, Szeki próbálta Gábort oktatni erre,
de akadtak gubancok. Elsőként Eszter fényképezőgépe zúgott le tokostul,
lakáskulcsostul és mindenestől a meglehetősen meredek domboldalon, egészen a
völgyig, majd amikor ezt visszaszereztük megjött az ítéletidő erős széllel,
hideggel és köddel párosítva.
Szeki úgy ítélte meg, hogy ilyen körülmények között nem
lenne biztonságos felmenni a gerince, főként annak tudtában, hogy újoncok és
kezdők is vannak a csapatban. Nem volt más hátra, össze kellett pakolnunk és
lefelé venni az irányt Vaskaputól, az időjárás sajnos keresztbe húzta
számításainkat. Leérve a völgybe az erdőben már sokkal komfortosabbak voltak a
körülmények, de a mászás lehetősége már szertefoszlott.
Délután egy óra körül járt az idő, a buszok óránként mentek
vissza a városba ezért úgy döntöttünk, hogy visszasétálunk Pilisszentkeresztbe,
ott elcsípjük a buszt. Útközben még jókat beszélgettünk, átvettük a mai nap
tanulságait, a későbbi lehetőségeket, fotóztunk és jól éreztük magunkat. Annak
ellenére, hogy a sziklamászásra nem jutott idő, szép környezetben, tartalmas
napot tölthettünk együtt a szabadban. Új ismeretségek születtek, élmények,
tapasztalatok gyűltek és mindenki átgondolhatta a sziklamászással kapcsolatos
eddigi érzéseit, megfogalmazhatta jövőbeni terveit.
Visszaérve a városba, négy óra magasságában szépen le is
szakadt az ég, ennek tükrében igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat.
Szekinek ez úton is köszönet jár a szervezésért, a hasznos tanácsokért és
társaságért, Janinak és Ferinek pedig köszönet a felszerelésekért. Folytatás a
csapat nagy részéről tavasszal...
Gábor
