ANYÁD! A SZÚNYOGOK

Illetve a darazsak. Aki látta az említett Jancsó filmet, az tudja miről beszélek. De erről majd később...

Nagy történetet nem akarok a vasárnap délelőttnek kerekíteni. A lényeg, hogy nem voltunk másnaposok, de Bandi, Ancsa és jómagam egy fél délelőtt rókáztunk. Merthogy a Rókahegyi bányában másztunk. Én szeretem nagyon, régen sokat jártunk ide ki. Itt jöttem bele igazán annak idején az előlmászásba és itt erősödtem bele az ötös, aztán a hatos fokozatba onsight. De már jó ideje nem vetett erre a sors. Azóta más projectek jöttek más fokozatban, de a lényeg, hogy most megint itt vagyunk. És nem véletlen, mert még mindig szeretem ezt a helyet. És ami azt illeti, vannak azért itt jó nehéz utak is, amikre majd rá kell próbálni.

Piaz

A mai villámlátogatás túl sok úttal nem kecsegtetett, de azért kinéztünk annak ellenére, hogy aztán rohanjunk tovább.

Egy piazos úttal kezdtünk a Nagyfalon. Régen mindig ezzel melegítettem, gondoltam most is tökéletes lesz kezdésnek. Viszonylag hosszú út, végig egy gyönyörű tábla jobb oldalán vezet. Miután fönt standoltam, Bandi már jött is utánam, majd mindketten visszaereszkedtünk. Ancsa is megpróbálta, neki most kicsit ijesztő volt a nagy tábla, de majd legközelebb jobban fog menni.

Bandesz nyomatja

Utána jobbra mentünk egy könnyű úthoz, amihez a fűszert rövid repedések adták. Maga az út direktbe van nittelve, ha azonban jobbra kerüljük, valamivel könnyebbé válik fizikailag, pszichésen pedig kicsit nehezedik, mert így elég nagy a runout a következő akasztásig. Mindenképpen érdemes ezt is mászni, mert nagyon szép út, persze figyelni kell, mert egy esetleges beleesés akár csúnya is lehet, hiszen egy inga végén találja magát az ember.

Útban a darázsfészekhez

Az út végén lévő repedésben most darazsak fészkeltek. Ahogy belefogtam a repedésbe már másztak is ki dühösen. Megtorpantam... majd rövid hezitálás után, úgy döntöttem a legokosabb minél gyorsabban tovább haladni. Megint belefogtam a repedésbe, felhúztam magam, majd mellé fogtam ballal. Közben végigmászott ujjamon egy darázs, a többiek pedig repültek ki. Semmi gáz, jobbal megint fölé és már léptem is feljebb majd fogtam tovább. Megúsztam. Fél perc múlva már a standban ültem.

Ennek nem lesz boldog vége

Bandi mászott utánam. Neki már nem volt ilyen szerencséje. Az ominózus részhez érve rárepültek a darazsak és kéttő is megcsípte a halántékát. Gyorsan visszaeresztettem. Szerencsére nem allergiás a darázscsípésre, de azért kellemetlen volt. A feje szépen kezdett feldagadni és bepirosodott. Közben elment az idő. Inkább a kényelmes továbbindulás, mintsem a kapkodós verzió mellett döntöttünk. Lépni kellett tovább. De jövünk még, remélhetőleg kicsit több időre!

Szeki voltam