KUKORICA PEHELY REGGELIRE

Jani az Éterben

Nyűgösen indulnak a péntek reggelim, pedig ma megint Kecske-hegy a cél, fel kéne pörögnöm. Érzem, megint nehezen fogok belendülni, pedig csak 2 óránk lesz ma mászni. Gyors megoldásként az odaút alatt ledugózom a fülem és egy kis metalt folyatok bele, egész jól működik a reggeli kávéval keverve. Késtem egy órát.. na igen, Budapest reggel nem egy leányálom. Szeki épp elnyújtózva meditált egy padon, mikor érkezésem neszére megriadt. Mire felocsúdott már ereszkedtem is a standból. Mivel a rohanásba felszerelésem felét lent hagytam és nem volt nálam szinte semmi az ereszkedés alatt így én is felébredtem, mindegy, kell egy kis izgalom.

Ma Szekinek az Éter (6c+,VIII-), nekem a Cornflakes (7a+,VIII+) a menü. Az Étert a legutóbbi alkalommal sikerült egyben teljesítenem, így már sok gondot nem fordítottam rá. Mind a két út hasonló karakterisztikájú. Enyhén áthajlóak, de első harmadában mindkettő nagyon kezes, szinte élménymászás kb. VI+ ért. Odafigyel, hogy bemelegedj a kulcsig aztán mindkettő befeszít. Ezek a fokozatok nem mondhatóak extrém nehéznek, de már nem úszod meg kellő ujjerő nélkül. A második harmadra bizony mindkét kislány kellemesen peremesre vált. Az éter az első 2-3 mozdulatos kulcsa után felpuhul. Persze azért, hogy ne szállj el, a legvégére még tartogat egy-két kellemetlen fricskát úgy VII-ért.

A Étert könnyű alulról lebecsülni, de a Cornflakes más. Az első harmad után látványosan eltűnnek a fogások, lépések… elég sivár vidék alulról nézve. Mivel tavaly már rápróbáltam párszor, így tudom, hogy nem olyan vérmes, mint amilyennek látszik.

Az ereszkedés után amolyan nyugdíjas elánnal állunk az utjainknak… az alsó harmad igazi könnyed tánc… a kulcs előtt kiszállunk.. melegedjünk még.

Szeki aztán megfeszül és harcol az Éter egyensúlyozós kulcsával. Erő van, de nem érzi még otthonosan magát az amúgy már elég kopott kis tipegőn, amiről a kulcsmozdulatot indítani lehet. Közel a megoldás… nagyon közel, de még az a szikra hiányzik. A kislány sokszor ellöki magától és látványosakat zuhan, amit az épp arra kiránduló kisiskolások csoportja ujjongással és tapsviharral díjaz. A küzdelem tényleg heroikus… sokszor annyira beleélem magam, hogy a kötelet lazábbra hagyom a kelleténél… ez utóbbit ma Szeki megspékelte egy félig meddig csukafejessel egy vad próbálkozás után. Az eredmény lenyűgöző fél csavart zuhanás, fél oldalra érkezve, kb. 5-6 métert zuhant...! Hm... ha a kisiskolások az előzőeken felhördültek, vajon most mit csináltak volna? Nos, ez rejtély marad, mert e mutatványt már nem várták meg.

Én nagy célokkal nem érkeztem erre a randira, tudtam, hogy nem egyéjszakás kaland lesz. Az elején könnyeden keringőztünk, az alja tényleg nem nehéz, viszont nagyon szép. Aztán a táblába belemászva már feszül a ritmus. Egy szép zsebes és egy nagy alsó húzófogásból egy viszonylag hosszú peremes felnyúlás jön bal kézre. Szépen tart, amíg jobbal utánamész egy sokkal barátságtalanabb 2-3 ujjas, fél ujjperces peremre, de ez is elmegy.. . Ilyenkor az ember hajlamos elbízni magát. Azt hiszed szépen benyúlsz a szoknya alá, de jön is az első pofon. Lépés nem sok van jobb lábra, pedig a következő balos fogás jó messze van… nagy nehezen találok valamit, indítom a dinamikus mozgást az amúgy tetszetős balosra…. csattt.. jön a pofon. A balos fogás jól néz ki.. egész jó lenne, ha nem kéne megfogni, nem pláne 2 újjal, nem pláne ha az egyik nem szorulna be állandóan. Ezt a kislányt bizony simogatni kell még mielőtt igazán táncba vinném. Nem panaszkodhatom, erre számítottam.

Próbálkozunk mind a ketten bőszen, de ezeknek a csajoknak van tartása. Puhítjuk őket még egy kicsit, de átütő eredményre nem vezet. Ez egy ilyen nap, eredménytelen, de nem hasztalan. Na sebaj, majd a következő randin.

Jani