CSÖCSÖK FÖLDJÉN

Van a South Parknak egy epizódja, amelyben a srácok betépnek a macska pisitől és pszichedelikus utazást tesznek a Csöcsök földjén. Aki még nem látta volna, annak nagyon ajánlom. A mai napról nekem legalábbis ez jutott eszembe, miközben Kecskén gyúrtunk.

Szerencsére kicsit borongós volt az idő, néha kicsit szitált is valami, úgyhogy csak négyen voltunk vasárnap reggel a bányában. A fal csont száraz volt, mászáshoz kitűnő.

Zsolti, alias Pajti a balesete miatt, egy év kihagyás után került csak szikla közelébe. Maga is meglepődött, hogy a tavaly kimászott útja, most is simán kiment neki. Igaz azért télen a teremben már megkezdte az erősítést és lám, nem volt hiábavaló.

Jani önmagához képest, most néhány gyengébb próbát dobott rá a Cornflakes-re. Hiába, nem lehet mindig száz százalékon mászni.

Zolinak még volt egy kis elszámolnivalója a Bal repedéssel. Egyben még nem volt meg neki egyszer sem. Rádobott jó néhány vad próbát, de egyelőre nem akadt be neki.

Én pedig ma is az Éter kunsztjával szenvedtem. Van az út első egyharmadában egy kisebb kifelé dőlő terasz, a kulcs rész innen úgy kiállni, hogy jobb kézzel egy függőleges repedésben kell bent tartanod magad, majd bal kézzel fölé nyúlni.. Hát itt egyszerűen sehogy sem találom az egyensúlyt. Miután jobb kézzel belefogok a repedésbe, a bal kezem mindig egy borsó nagyságú kis kiálló részre téved. A többiek röhögnek, az út szempontjából abba belefogni, kapirgálni, vagy egyszerűen csak ott matatni teljes zsákutca, aminek a vége persze az, hogy kiesek. Mégis, akárhányszor eljutok odáig, az ujjam mindig oda téved. Megint kiesek.. - Hagyd már a fenébe azt a mellbimbót, minek fogsz mindig rá? - Kérdik röhögve. - Oké, most nem fogom használni. - mondom, de mire a kulcs részhez érek már megint azt a kis bimbót morzsolgatom.. Legalább harminc próbát dobok rá. Nem hiszem el, ez a rész lett a mumusom, pedig igazából nem nehéz. De nem szabad hagynom. Megint elindulok felfelé. A kunszt alatt felnézek, farkasszemet nézek a csöccsel, amikor odaérek már mondom is - nekem ebben muszáj belefognom - kiesek megint. Öt percig röhögünk. Kész, nincs több ötletem, kezdek fáradni és megint nem kerültem egy lépéssel sem közelebb a megoldáshoz. Utolsó próba. Az esélytelenek nyugalmával indulok fölfelé. Kilépek a párkányra, jobb kézzel befogok... és a bal kezem elhaladva a mellbimbó mellett, befog a jobb alá. Felrakom a bal lábam is a párkányra. Felállok, felé fogok ballal és jobbal majdnem megvan a következő fogás. - Bazd meg, ezt meglehet csinálni! - pedig már nem volt tippem. Megint fent vagyok a kulcsnál. Jobb kéz, bal kéz alá, bal láb, megvan az egyensúly, bal kéz fölé, kiállok és jobb kézzel megvan a fogás. El se hiszem. Aztán leold a kezem, egész délelőtt csapattuk. Még két próbát rádobok, de már nincs erőm. Legközelebb kipihenten, már nem fog gondot okozni. Meglehet csinálni csöcs nélkül is. Ez jó hír.

Zoli is nekiugrik újból a Bal Repinek a végére. Nem adja könnyen magát az út, de aztán beakad. Végre. :)

Jó kis délelőtt volt, alig várom, hogy visszajöjjünk megint.

Szeki voltam