Mindenki emlékszik az első nagy szerelmére… persze elmúlt
már és az emléke is megkopott, de ha az ember találkozik vele, mindig
gyorsabban ver egy kicsit az ember szíve. Hohe Wand neve ismerősen
csenghet minden mászó fülében. Talán nem
is akad hazánkban olyan mászó aki nem mászott volna pár kötélhosszt itt, ami
érthető hisz közel van, jól kiépített és kellően magas is ahhoz hogy más érzést
nyújtson, mint kis hazánk mászó helyei. Engem is sok emlék köt ide. Az első
több kötélhosszas utak mászása, emberek, történetek és igen… akárhányszor
visszatérek, érzem, hogy itt lettem igazán először szerelmes.
Jó érzés visszajárni ide és büszkén mutogatni azoknak,
akiknek még új az efféle magas fal. Most hétvégén újra kilátogattunk egy
tanulómászás alkalmából. Zoli még sose
mászott több kötélhosszt, adta magát a helyzet és nem volt kérdés, hogy hová
megyünk. Ha az ember teheti, akkor legalább két napra jön. Anyagilag jobban
megéri és mondjuk csak 3 óra az autóút, de jobb frissen belevágni egy mászós
napba.
A fal alatti parkoló tömve van mire megérkezünk, éppen hogy
akad hely az autónak. Kicsit szöszmötölünk a cuccokkal, de már mennénk a fal
alatti erdőbe… itt a placcon nagy a forrósság. Az utunk ma a Draschgrat-on át
vezet majd a fal tetejéig. Egy szép könnyed mászás, kezdőkkel sokszor mászom
ezt az utat. Kissé kitett, de hamar túllendül mindenki a kezdeti sokkon és a
látvány mindenért kárpótol. Sokszor másztam már, régi ismerősként köszönnek
vissza a fogások… úgy mint az első csók ami pár év múlva újra ugyan ott, ugyan
úgy megtörténik… csak a rutin változott az érzés a régi.
A népszerű utakban általában toporog 1-2 parti a
beszállásnál, most sincs ez máskép,
várunk egy kicsit amíg a lány a köldökzsinórjánál fogva, bizonytalan
mozdulatokkal eltűnik a szemünk elől… úgy látszik, neki ez az első csók.
7 kötélhossz. Zolit nem hatja meg a kitettség… jól haladunk
de, utolértük az előző partit. Nem egyszerű, négyen vannak. Nehéz eligazodni a
kiosztáson, inkább nem mászunk át rajtuk, így egy standba be is szorulunk úgy
másfél órácskára. Elbújunk, van árnyék, nem bosszankodunk. A nagy relaxban be
is alszom… ilyen még nem történt velem... standba elaludni… na, de tényleg
kényelmes a hely és nem vagyok valami kipihent.
 |
| Draschgrat |
 |
| Draschgrat |
 |
| Relax a standban |
20h is elmúlik, mire kiszállunk a falból. Nem egy rekordidő
az biztos, de nem zavartatjuk magunkat, minek is… nem idegeskedni jöttünk.
Kényelmes sétával visszaereszkedünk a parkolóba és legurulunk a kempingbe… jó
késő van már… a standban megálmodott sörözésből ma már semmi nem lesz.
Reggel pihenten kelünk. A szokásos kávé után hamar elhagyjuk
a kempinget. Reggel 8 de mi már megyünk kocsival a fal aljához… ma kettőt kéne
mászni.. egyiket délelőtt, a másikat délután. A déli hőséget valami hideg sör
mellett tölteném egy vendégházban. A terv jól működik, 9-re már a falban
vagyunk, a tempó remek, az út is szép… Duettsteig egy V.-ért, nem is tudom..
talán 6-7 kötélhossz ez is. Némileg
kitettebb, mint a tegnapi út, de Zolit nem hatja meg… rutinosan mászik. Megtaláljuk
az út kiskönyvét, belelapozok… 1,2,3,4,5 bejegyzésem is akad. Igen, ezt is
másztam párszor az évek alatt. Írunk bele egy újat, ha már elővettük, utolsó
lap, utolsó előtti bejegyzése.
 |
| A bejegyzés |
 |
| A könyv |
 |
| Zoli tolja előre |
2 osztrák partin is átmászunk. Muszáj, ma nincs kedvem
időzni a falban, meleg van, itt nincs árnyék. Kicsit hőbörögnek, de aztán
feladják... hát persze, simán faképnél hagyjuk őket. 11 órára már kint is vagyunk, remek! Irány a
kocsi aztán a Herrgottschnitzer ház. Másodjára vagyok itt, jó fej a brigád, régi
barátként fogadnak pedig csak egyszer töltöttem itt 2 éjszakát. Kajálunk és
dobunk egy jó sört is mellé.
 |
| A söröcske |
Irány a másik út… áhhh mégse… tuti megint tele lesz és ha
beégünk, akkor sose indulunk haza. Nem akarok megkockáztatni egy éjjeli
hazaérkezést, fáradt vagyok! Marad az
ÖTK Klettergarten, mászosuli… pont jó zsibbasztó így délutánra. Zolival kis
ereszkedés gyakorlás, némi boulder… a végén még beleugrik egy VIII-as útba
felsőzve. Elsőre kimegy… hmmm.. szép. Megérte 2 hónapon át rendesen lejárni
edzeni.
Jani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése