A VÉN KECSKE IS OLYKOR...

Kedvenc bányaudvarom kezd igazi barlangász ágyás lenni. Eddig is gyakran fedeztünk fel hajtásokat, ha egy kemény szombati parti után esetleg kicsit később értünk a fal alá, de ma nem tudtunk volna elég korán érkezni. No igen, elég friss ez a barlangász brigád, akik ezúttal biztosra mentek és kint bivakoltak. Az amúgy sem őszinte mosolyom egyenesbe halt, mikor a reggel  7:30 körüli érkezésünk ellenére már kötélben úszott a fal. Ezek még tegnapi maradványok, a nyolc palánta még a hálózsákjában, mint a hernyók.  Alszanak még , de neszünkre lassan megriadnak…nem disztingválunk, de hát nem örülünk, na!... mosolyom is csak később tért vissza, miután kikeltek… zsenge darab megannyi.  Az öreg bányaudvar ritkán láthat ilyen repertoárt, biztos örül titkon.

Kötél van bőven

Ma nagy tervekkel érkeztem… volna. Vár rám a Cornflakes és a Perem szerelem, de ebből nem lesz ma l’amour.  Reggel, ébredés után minden ambícióm elengedtem. Hétvégén a pihenés reményében kicsit más vizekre eveztem. Elhagytam rutinos pályám, ami olyan jól sikerült, hogy gondolatban még mindig nem találtam vissza.  Nem baj, nem feszülök, beülőt sem veszek, csak mint egy töketlen tábornok, a dobtetőről küldöm harcba bajtársaimat.

Zsolti a Középső repedésben

Szeki, Zsolti beszerelnek… Szeki sincs toppon, motyog valamit Ő is mikor közlöm, hogy ma nem mászok, itt ma Zsolti lesz a befutó. Érzékeim nem csalnak, elsőre abszolválja az amúgy nem túl barátságos faékest. Együtt van erő, fej és technika, így meglepő könnyedséggel mássza ki az utat.  Új neki még ez a VII-es fokozat, legalábbis ennyire simán.

Szeki is szépen mászik, pedig már azzal letaglózta a napját, hogy reggel közölte, nincs formában. Sokat számít egy-egy ilyen mondat, főleg ha el is hisszük. A srácok vadul tornáznak kifulladásig a szintén nem könnyű középső repedésben, amíg én lentről próbálom pontosítani a mozgásukat.

Néha elbámészkodom és nézem ahogy húszas éveiket taposó barlangász lányok lelkesen tanfolyamoznak. Próbálják először be, majd ki bogozni magukat a saját köteleikből. Elképedek egy-egy még soha nem látott csomón, és sose gondoltam volna, hogy egy bulint ennyi féle képen NEM lehet megkötni.   Hmmm… úgy fest, itt ma mindenkinek harcos napja van, csak én húzom ki magam a megpróbáltatások alól. Ennyi futja tőlem mára, osztom az észt, gubbasztok mint egy szarógalamb és próbálok némi meleget nyerni a kevéske átszűrődő napfényből. 

Pozitív nap volt, bárhogy is próbálta számomra elrontani magát. Mászást nekem nem, de tanulságokat ismét szült, így nem megyek haza üres zsebbel ma sem…

„Tudom, milyen türelmetlennek lenni. Mindent tönkretesz: a pillanatokat, a napjaidat, mindent, mert már ott akarsz lenni, amire még meg sem értél. Bízz abban, hogy van tökéletes időzítés, ami téged támogat, téged erősít, mert azt akarja, hogy el tudd viselni azt, ami rád vár.”

Jani