"Nincs jobb, mint túl
nagy fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát."
A Kecske projektek igazán izzasztóak tudnak lenni, mégis ez az, ami vonzza
benne az embert. Vasárnap reggel elég enerváltan értünk a fal alá, mind egy
erős héten estünk át, mégis feldobott minket a lehetőség szele, rég nem jártunk
már itt. Sajnos hiába mentünk korán, már voltak barlangászok (akikből a nap
folyamán még több lett) így csak a Bal repedéshez sikerült bedobnunk kötelet. El
is kezdtünk mászni a kezdeti bohóckodások után.
Zsolti meg én is kipörgettük a
bal repedést izzadság nélkül. - Ez igen, meg érte a sok edzés - gondoltam. Ez
fellelkesítet minket a nagy fáradság ellenére és áttértünk a Faékesre (7) amit
Jani gyorsan be is mutatott nekünk. Egyből rá is próbáltam és másodjára
sikerült is. Én áttértem a Középső repedésre, Zsolti meg tovább projektolta a
Faékest, amit sikeresen ki is mászott. Közben én jól elfáradtam a középső
repedésben és még csak az első kulcson jutottam túl... na de majd máskor...
szorított minket az idő, így fájó szívvel, de nem zsibbadó karokkal hagytuk el
kecskét. Mind nagyot haladtunk, így elégedetten mehettünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése