TALÁLKOZÁS EGY RÉGI SZERELEMMEL...

Mindenki emlékszik az első nagy szerelmére… persze elmúlt már és az emléke is megkopott, de ha az ember találkozik vele, mindig gyorsabban ver egy kicsit az ember szíve. Hohe Wand neve ismerősen csenghet  minden mászó fülében. Talán nem is akad hazánkban olyan mászó aki nem mászott volna pár kötélhosszt itt, ami érthető hisz közel van, jól kiépített és kellően magas is ahhoz hogy más érzést nyújtson, mint kis hazánk mászó helyei. Engem is sok emlék köt ide. Az első több kötélhosszas utak mászása, emberek, történetek és igen… akárhányszor visszatérek, érzem, hogy itt lettem igazán először szerelmes.

Jó érzés visszajárni ide és büszkén mutogatni azoknak, akiknek még új az efféle magas fal. Most hétvégén újra kilátogattunk egy tanulómászás alkalmából.  Zoli még sose mászott több kötélhosszt, adta magát a helyzet és nem volt kérdés, hogy hová megyünk. Ha az ember teheti, akkor legalább két napra jön. Anyagilag jobban megéri és mondjuk csak 3 óra az autóút, de jobb frissen belevágni egy mászós napba.

A fal alatti parkoló tömve van mire megérkezünk, éppen hogy akad hely az autónak. Kicsit szöszmötölünk a cuccokkal, de már mennénk a fal alatti erdőbe… itt a placcon nagy a forrósság. Az utunk ma a Draschgrat-on át vezet majd a fal tetejéig. Egy szép könnyed mászás, kezdőkkel sokszor mászom ezt az utat. Kissé kitett, de hamar túllendül mindenki a kezdeti sokkon és a látvány mindenért kárpótol. Sokszor másztam már, régi ismerősként köszönnek vissza a fogások… úgy mint az első csók ami pár év múlva újra ugyan ott, ugyan úgy megtörténik… csak a rutin változott az érzés a régi.

A népszerű utakban általában toporog 1-2 parti a beszállásnál, most sincs ez máskép,  várunk egy kicsit amíg a lány a köldökzsinórjánál fogva, bizonytalan mozdulatokkal eltűnik a szemünk elől… úgy látszik, neki ez az első csók.

7 kötélhossz. Zolit nem hatja meg a kitettség… jól haladunk de, utolértük az előző partit. Nem egyszerű, négyen vannak. Nehéz eligazodni a kiosztáson, inkább nem mászunk át rajtuk, így egy standba be is szorulunk úgy másfél órácskára. Elbújunk, van árnyék, nem bosszankodunk. A nagy relaxban be is alszom… ilyen még nem történt velem... standba elaludni… na, de tényleg kényelmes a hely és nem vagyok valami kipihent.

Draschgrat

Draschgrat

Relax a standban

20h is elmúlik, mire kiszállunk a falból. Nem egy rekordidő az biztos, de nem zavartatjuk magunkat, minek is… nem idegeskedni jöttünk. Kényelmes sétával visszaereszkedünk a parkolóba és legurulunk a kempingbe… jó késő van már… a standban megálmodott sörözésből ma már semmi nem lesz.

Reggel pihenten kelünk. A szokásos kávé után hamar elhagyjuk a kempinget. Reggel 8 de mi már megyünk kocsival a fal aljához… ma kettőt kéne mászni.. egyiket délelőtt, a másikat délután. A déli hőséget valami hideg sör mellett tölteném egy vendégházban. A terv jól működik, 9-re már a falban vagyunk, a tempó remek, az út is szép… Duettsteig egy V.-ért, nem is tudom.. talán 6-7 kötélhossz ez is.  Némileg kitettebb, mint a tegnapi út, de Zolit nem hatja meg… rutinosan mászik. Megtaláljuk az út kiskönyvét, belelapozok… 1,2,3,4,5 bejegyzésem is akad. Igen, ezt is másztam párszor az évek alatt. Írunk bele egy újat, ha már elővettük, utolsó lap, utolsó előtti bejegyzése.

A bejegyzés

A könyv

Zoli tolja előre

2 osztrák partin is átmászunk. Muszáj, ma nincs kedvem időzni a falban, meleg van, itt nincs árnyék. Kicsit hőbörögnek, de aztán feladják... hát persze, simán faképnél hagyjuk őket.  11 órára már kint is vagyunk, remek! Irány a kocsi aztán a Herrgottschnitzer ház. Másodjára vagyok itt, jó fej a brigád, régi barátként fogadnak pedig csak egyszer töltöttem itt 2 éjszakát. Kajálunk és dobunk egy jó sört is mellé.

A söröcske

Irány a másik út… áhhh mégse… tuti megint tele lesz és ha beégünk, akkor sose indulunk haza. Nem akarok megkockáztatni egy éjjeli hazaérkezést, fáradt vagyok!  Marad az ÖTK Klettergarten, mászosuli… pont jó zsibbasztó így délutánra. Zolival kis ereszkedés gyakorlás, némi boulder… a végén még beleugrik egy VIII-as útba felsőzve. Elsőre kimegy… hmmm.. szép. Megérte 2 hónapon át rendesen lejárni edzeni.

Boulder

Boulder

Sunshine

Süttetem magam még egy kicsit a napon, de ma már nem mászunk többet. Elégedett vagyok, bár nem másztunk sokat. Nem világot megváltani jöttünk, jó ez így. Még vetek pár pillantás a visszapillantó tükörből a távolodó falra… régi szerelem már, de mindig örömmel fogad és épp oly jó vele pár nap mint majd 10 évvel ezelőtt.

Jani

A SZÁMOK HATALMA?! - VAGY MÉGSEM..

„Ne habozz és ne keress kifogásokat! Egyszerűen indulj el és csináld! Indulj és csináld! Meglátod, nagyon, nagyon boldog leszel.  (Alexander Supertramp)

Péntek délután, bepakolva, munka vége. Laca (akinek örökké hálás leszek, hogy megmutatott egy világot, ami most már az életemet jelenti) és Roli várnak már s irány Rév és Sonkolyos. Szerencsés ember vagyok, sok helyen jártam, járhattam és remélem, hogy még járhatok is a világban… de Rév és Sonkolyos valahogy mindig más. Mintha haza mennék. ;)

Szóval kötél, köztesek, hevederek, hálózsák a hátizsákban, kocsikázunk a határ felé. Kisebb- nagyobb kalamajkák közepette megérkeztünk Révre, gyors sátorállítás és alvás. Kényelmesen felkelünk, gyors reggeli és irány a fal. Korábbi években, amikor meghallottam, hogy nagyfalazás lesz menekültem hanyatt s homlok. J Idén valahogy más volt, vártam, izgatott voltam. A kiszemelt: Ifjúsági (VII). Hogy micsoda???? Egy nagyfalas VII? És váltott mászás? J Na ez finom lesz!

Rév és Sonkolyos híres arról, hogy beesett fal… na az nincs. Cserébe áthajlás rengeteg és ami nem hajlik át az kifele dob. :D

Ifjúsági: a beszállása picit nehézkes, de amint a fal alatt állsz s föléd magasodik, csak ámulsz. Egyszerűen csodálatos. Első kötélhossz az enyém (a mászás végére teljesen világosan kiderült, az összes az enyém volt:D). Az út három kötélhossz, jól biztosított, jó standokkal. Első kötélhosszban, pici peremek, traverz, repedések. Stand egy kisebb bevágásban, három embernek teljesen tökéletes. Roli, Laca és én az első standban szusszanunk egyet, iszunk. „Na akkor mehetsz kislány!” Körbenézek, van rajtam kívül másik kislány? Hát nem igazán. Mi, hogy én? Az az első pár méter elég táblás! Elindultam bizsergetően vegyes izgalommal s a félelem „halvány” érzésével. Egy köztes, két köztes, repedés, tábla, fejem fölött pici áthajlás… „Húzd be Roli!” S itt, az a pár másodperc, az a pár másodperc miközben leszámoltam azzal a bizonyos „manóval” s közben a bíztató szavak: „gyerünk kislány, meglesz, told ki”… a kis gonosz manó leráz a hátsó fertályról, láb táblára, kéz fel… megvan. Utána egy könnyed rész s második stand (rettentően kényelmes). S hogy a nap teljes legyen, megkérem a fiúkat, hogy a harmadik kötélhossz is az enyém lehessen. Persze nekik ez élménymászás volt, nekem pedig az a bizonyos határ, az a bizonyos löket, ami végérvényesen megfertőzte az elmém. (Na nem mintha eddig már nem fertőződött volna meg, de ez mégis az a MÁS volt!)

Ugyan a VII – es útból csináltam egy VI+ - t a köztes fogásokkal, de az élmény, hogy elölben mászhattam ki egy több kötélhosszas utat, hogy álltam a standban, hogy a nap sütötte a hátam, hogy a szél lengedezett és az örömkönnyekkel való küzdés jelen volt… az érzés amikor megtalálod a harmóniát a szikla, saját magad, a mozdulatok, a mászótársaid között, hogy átléptél egy határt amit addig az elmédben kreáltál – egyszerűen leírhatatlan, pótolhatatlan és FELEJTHETETLEN érzés.

Kiszállás után kényelmes séta a lefelé jelzett ösvényen s mi más, mint fagyiiii! :D

Visszatértünk Sonkolyosra, kerestünk egy szuper kis helyet a sátornak. Vacsi főzés, de azért amíg világos van persze, hogy mászás. S nincs is annál jobb, amikor pár méterre a sziklától alszol. Roli gyorsan kimászott még két utat, sajnos a számozásukat nem ismerem, de a környéken szinte csak VI és VI+ -tól kezdődnek az utak.

Másnap irány a szürke falak. Ez egy új mászó zóna. Két V+, a többi mind felette. Összesen kb. 50 út. Nagyon jól nittelt utak, az egész zóna rendkívül jól kialakított. Érdemes több napra jönni, alvós hely van és rendkívül családbarát!

Rolival kiszemeltünk pár utat. Az első a „Puzzle” (V+) volt. Tagolt, kifejezetten peremes kis út, érdekes technikát követel, de éppen ezért nagyon szép is, persze kifele dob és nem picit. J A második a „Cel mal ural” (VI-). Irány át a másik részlegre. Roli kinézte a „Namaste”-t (VII)… a sarkazós út. :D  Roli elölben, én már csak másodban, a felső része igencsak érdekes. Felső biztosítással persze bátor voltam, így kipróbálhattam az összes olyan mozdulatot, amit a teremben edzéseken totális nyugalommal megteszek. Sok sarkazás, peremen való megtartás és egyensúly. Természetesen Rolival megbeszéltük, hogy mik a következő projekt utak, amiért MINDENKÉPPEN vissza kell jönni! :D Levezetésként a „Sofa surfing” jött (V+).

Tavaly már átéreztem Laca azon kijelentését, miszerint „...majd amikor már totális élvezetet és örömöt fog nyújtani a mászás s átéled minden pillanatát…!” Most már tudom miről beszélt! ;)

Egyszóval, irány a szikla!!! ;)

Ja és Trixi voltam… J

ÉLMÉNYMÁSZÁS, NAPSÜTÉS ÉS ESŐ

Számomra a sziklamászás, nem mindig a határok feszegetéséről szól. A heti edzések után hétvégén valami könnyebbre vágytam. Persze hosszúhétvégén jó lett volna megpattanni és 3-4 napot mászni, de sajnos erre most nem volt lehetőség. Így nem sokat gondolkodtam amikor hét közepén Bandi hívott, hogy menjünk Bajótra.

A családommal és Bandi barátnőjével Ancsával érkeztünk az Öreg-kőhöz. A Pokol-falon kezdtünk. A szikrázó napsütésben igazi élmény volt a mászás. Miután előre mentem, Bandi jött utánam a párkányra. Az egyik klasszikus utat néztük ki magunknak, de mire tovább indultunk volna, a távolban a Duna felett már látszott az esőfüggöny. Rövid hezitálás után úgy döntöttünk visszaereszkedünk, majd behúzódtunk a  Baits-barlangba. Igazából a vihar elkerült minket, de ezt ott fönt nem lehetett tudni. Ettünk, ittunk, Angélával játszottunk, majd továbbálltunk.

A Hátsó-falhoz érkezve senkit sem találtunk. Könnyű és nehezebb utak egyaránt voltak itt. Egy könnyebb útban kezdtünk, de megint kezdett beborulni. Felvittem a kötelet majd Ancsa következett. Ez volt az első mászása és nagyon élvezte. Edit és Angéla addig jót pihentek a fal alatt.

Amikor Bandi ereszkedett vissza már szitált az eső és dörgött az ég. Nagyon hívogatóak voltak az utak, de gyors pakolás után irány a lenti parkoló. Közben hol kisütött a nap, hol megint beborult.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza, 5 percre rá leszakadt az ég. Villámlás és jégeső. Jól döntöttünk... A mai nap mérlege: kis kirándulás, mászás a családdal és barátokkal. Kellett már nagyon.

Szeki voltam