VASKAPU A KÖDBEN

A vénasszonyok nyara az előjelzések szerint még az utolsókat rúgta volna az elmúlt héten, így Szeki már időben elkezdte szervezni a csapatot a következő mászásra. Eleinte nem sokan csaptak le a lehetőségre, úgy nézett ki, hogy aprajafalva nagy része számára véget ért az idei szabadtéri sziklamászós idény.

Megközelítőleg szerda magasságában kialakult a végleges csapat, amit Szeki, Eszter, Kató, Ferkó, Gábor és Madzag (a kutya) alkotott. Szeki jelezte, hogy ő bringával tervezi jönni és csak a saját felszerelését tudja elhozni, a többiek próbáljanak meg beülőt, cipőt, kötelet szerezni. Ennek megfelelően el is kezdtük szervezni ezt a részét a dolgoknak, szerencsére Erikáék és Jani segítségünkre voltak, kaptuk is a felajánlásokat rendesen.

Gábor pénteken ment volna a cuccokért Szigethalomra Janihoz, azonban pár perccel az indulás előtt jött az első fordulat. Jani telefonált, hogy a felszerelések „veszélybe kerültek” a teremben, ugyanis az ott dolgozó burkolók szépen körbeépítették a területet, amin keresztül megközelíthető lett volna a dolog. Ekkor úgy nézett ki, hogy ugrik a szombati mászás, azonban az égiek velünk voltak, ugyanis a beszögelt hátsó ajtón keresztül kiszabadításra kerültek a felszerelések Feri és Jani keze munkája által. Ezúton is hálás köszönet nekik a segítségért.

A szállító szerepében Feri hozta péntek délután Gábornak a Nagyvárad térre a szombati mászáshoz a holmikat, másnap indulhattunk is az esemény helyszínére.

A csekély létszámú, de annál lelkesebb csapatot a már korábban említett öt fő alkotta, Szeki bringával jött Dunaharasztiról, a többiek pedig HÉV-el és busszal érkeztek az előzetesen megbeszélt Két-bükkfa- nyereghez 9 óra magasságában. Egész héten szurkoltunk az időjárás miatt, az érkezéskor még minden rendben volt, de aztán szépen elkezdtek gyülemleni a felhők. Az esőt szerencsére megúsztuk, ezért Szeki vezetésével el is indultunk gyalog a Vaskapu felé.

Egy darabon a kijelölt úton, utána pedig árkon bokron keresztül, jó kis meredek, nehéz terepen jutottunk el a célállomásra. A Vaskapu látványa és a fenti tájkép azt gondolom mindenkit kárpótolt a fáradtságért. Rövid pihenő, frissítés és fényképezés után megcsináltuk a csapatképet, majd nekiláttunk a felszerelkezéshez. A csapatból Szeki volt az egyedüli tapasztalt mászó, Eszter és Gábor egy-két mászáson vettek csak részt, Katóék pedig első bálozók voltak ilyen szempontból.

Ennek megfelelően kis oktatással kezdődött a móka, majd az idő előrehaladta és az egyre inkább megerősödő szél és ködátfújás miatt azt terveztük, hogy megmásszuk a gerincet és megtanuljuk a leereszkedést. A biztosítás megtanításával kellett kezdeni, Szeki próbálta Gábort oktatni erre, de akadtak gubancok. Elsőként Eszter fényképezőgépe zúgott le tokostul, lakáskulcsostul és mindenestől a meglehetősen meredek domboldalon, egészen a völgyig, majd amikor ezt visszaszereztük megjött az ítéletidő erős széllel, hideggel és köddel párosítva.

Szeki úgy ítélte meg, hogy ilyen körülmények között nem lenne biztonságos felmenni a gerince, főként annak tudtában, hogy újoncok és kezdők is vannak a csapatban. Nem volt más hátra, össze kellett pakolnunk és lefelé venni az irányt Vaskaputól, az időjárás sajnos keresztbe húzta számításainkat. Leérve a völgybe az erdőben már sokkal komfortosabbak voltak a körülmények, de a mászás lehetősége már szertefoszlott.

Délután egy óra körül járt az idő, a buszok óránként mentek vissza a városba ezért úgy döntöttünk, hogy visszasétálunk Pilisszentkeresztbe, ott elcsípjük a buszt. Útközben még jókat beszélgettünk, átvettük a mai nap tanulságait, a későbbi lehetőségeket, fotóztunk és jól éreztük magunkat. Annak ellenére, hogy a sziklamászásra nem jutott idő, szép környezetben, tartalmas napot tölthettünk együtt a szabadban. Új ismeretségek születtek, élmények, tapasztalatok gyűltek és mindenki átgondolhatta a sziklamászással kapcsolatos eddigi érzéseit, megfogalmazhatta jövőbeni terveit.

Visszaérve a városba, négy óra magasságában szépen le is szakadt az ég, ennek tükrében igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Szekinek ez úton is köszönet jár a szervezésért, a hasznos tanácsokért és társaságért, Janinak és Ferinek pedig köszönet a felszerelésekért. Folytatás a csapat nagy részéről tavasszal...

Gábor

VÁRGESZTES, AVAGY A VÉNASSZONYOK NYARA A FAL ALATT

A problémák a szervezéssel kezdődtek, 2 napi kemény egyeztetés után még az utolsó pillanatban is történtek változások .  Szerencsére a problémák itt meg is szűntek. Végül 3 kocsi kelt útra. Az elsőben, ami Pestről indult menetrend szerint : Feri, Era , Trixi és Sauc . A fegyelmezett kis társaság tartotta is az indulási és érkezési időket, a csúszás természetesen a főnöknél volt azaz a 2. kocsinál: Jani, Szeki, Frank, Roli, ,a 3. kocsiban  Szabi, és Józsi Ők a mi újoncaink és semmiről nem tehettek.

A zökkenő mentes érkezés után Jani kétfelé osztotta a társaságot. Kezdőkre: Sir Harangi a mesterünk és oktatónk vezetésével Szabi, Józsi , Era, Feri, Frank , irány a Pagony, és haladókra: Szeki, Trixi, Sauc és Roli, pedig a Kristály fal felé indult.

A Pagonyban Jani és Feri előlbe feltolták a kötelet. ( Ferinek gratula az első előlmászásához) Jöhetett a mászás Szabinak mint kezdőnek elsőbbséget adtunk és teljes erőbedobással szurkoltunk Neki, aki fel is mászott sikeresen, utána jött Józsi nem kevesebb sikerrel. Majd mindenki bemelegítésként felment mind a két úton  ( még én is) . 

Míg örültünk egymás sikerének egy kiránduló család bukkant fel az erdőből, akik lelkesen beszélgettek arról milyen jó is nekünk és már többször jártak erre és sok mászóval találkoztak akiket irigyelnek is azért amit csinálnak!! Megszólítottam a kislányt, hogy kipróbálná-e ezt a sportot, igennel válaszolt és már repült is a fal alá , ahol Jani gondos vezetésével és segítségével pillanatok alatt fent volt a fal tetején, sőt mivel egyáltalán nem fáradt el így a másik falrészt Feri segítségével mászta meg! Az apukát sem kellett sokat unszolni így Ő is kipróbálhatta a falmászás rejtelmeit! Remélem sikerült két lelkes tagot szereznünk a sportunknak. ( gratulálok Doreen a bátorságodhoz) 

Ezek után átcuccoltunk Szekiékhez! Hát a Kristály fal az valami csodásan csillogott az őszi napsütésben, de a lényeg nem ez. Kinézett Jani főnök két jónak tűnő utat, (Bruchner Szigfrid, Kötélvonatók útja) két repedést , amit a kezdők is sikeresen megmászhatnak így Sauc felvitte a kötelet. Feri, Frank , Szabi, Józsi sikeresen meg is mászta az egyik repedést, Rolinak most nem ment úgy, de Ő is belevágott, én fejben már nem voltam ott egyáltalán, így csak a próbálkozásig jutottam. Ferinek viszont nagyon tetszett a nagyobb repedés enyhe kihajlással így Ő elkezdett mászni, de a mester észrevette , hogy a kötél még a másik úton megy így átparancsolta, de így is ügyesen  megoldotta.  Ezután gyorsan áthúzták a kötelet és persze mindenki meg is mászta  a nagyobb repedést is !! Persze én csak próbáltam, Roli meg csak szurkolt!! Majd máskor sikerül, a fal nem szalad el!! 

Trixi is kinézett magának egy utat a Kalcitost, Sauccal és Rolival gyakorlatoztak rajta elég szépen, ám sehogy nem sikerült beakasztani az első köztest sem, ekkor Szeki megsajnálta Őket és felvitte a kötelet a faltetejére és felülről ereszkedett be. Így kezdődhetett a móka a fallal. Nem volt egy könnyű feladat, de Trixi  és Sauc is sikeresen megmászta . Ekkor jött Jani akit Trixi biztosított, ez mindig élvezetes része a mászásnak, Jani testtömegének megtartása Trixinek csak némi lebegéssel sikerül és ez mindig mosolyra fakasztja a társaságot.

Szeki egy keskeny repedést nézett ki magának (Psyché) és a csapatnak, hát nem egy könnyű út volt az sem, megizzasztotta rendesen a mászó nagyjainkat, de becsületükre legyen mondva nem adták fel a küzdelmet így Szeki, Jani és Trixi is megmászta a falat .  Sikeresesen zártuk ezt a napot is ! ( persze megint belevittünk egy kis gasztronómiát, sütöttem a csapatnak két féle zöldséges kalácsot , és két féle kenyeret is, amit kacsazsírral és zöldségekkel fogyasztottunk el a fal alatt .)

  

Azért akadt egy kis fricska is a végére, egy másik falmászó csapat tagjai olyan macska ügyességgel mászták meg a mi általunk kicsit izzadság szagúra sikeredett falszakaszokat, hogy Trixivel egymásra nézve közöltük a mesterunkkel, hogy most aztán itt a vég és miért is vagyunk mi ott!!!  Szóval a gekkóval és miegymással keresztezett csodalények bemutatója után kicsit kesernyésebb szájízzel indultunk haza!

A parkolóhoz érve természetesen helyre állt az önbecsülésünk! Hisz nem másért hanem magunkért mászunk, és ha magunkat és félelmeinket letudjuk győzni akkor már megérte belevágni.

Era

VÁRGESZTES PÁSZTORTARHONYÁVAL FŰSZEREZVE

Vasárnap hajnal, indulás a találka helyre, Kacsát és Esztert és Gábort ( Ő az új fiú, lehet, ha megismer minket jobban soha többé nem is jön)  kell összeszedni és irány a fal.

Megint nem zökkenő mentes a találka a BKK miatt , valahogy mindig elromlik valami náluk!!

Na de ezen nem húzom fel magam.  Végre teltház van a kocsiban és góóó !

Ekkor elhangzik a kérdés : - Tudja valaki az utat?  -- Kacsa , én eddig csak utas voltam….. mi többiek bölcsen másról beszélünk mintha nem is hallottuk volna a kérdést…

Trixi, Szeki ,  Bandi és Sauc  ( más néven Saci) már kint vannak ( a mázlisták) szombat óta !!!

Erről többet nem igazán árultak el , csak azt, hogy durván jó volt!

Megérkezés után ami természetesen simán eltévedés nélkül ment , felcuccoltunk a 100 Holdas pagonyba, Két gyönyörű fal , Szeki és Kacsa előlbe felviszik a köteleket és kezdődhet a móka !

Hát nem akarok nagyon dicsekedni, de a kinézett falat sikerült megmászni , igaz utolsónak a para miatt, de sikerült . A többiek persze minden gond nélkül kitolták , még az újonc Gáborunk is !! Még egy reménysége a sportunknak!! J

A másik falon is mindenki mászott, több kevesebb sikerrel, Ferinek sajnos nem ment  ( ettől Nekem inamba szállt a bátorságom, így nem is próbáltam meg) , megint mindent erőből akart és nem fejből!

Na akkor irány a Zinne fal! A Gráciák már foglaltak, pedig lenne velük elszámolni valóm, de nincs para van még mászni való.

Szeki előlbe ismét felvitte a kötelet, az egyik vége a „simulós , a másik a „matekos” falrésznél ért földet! 

Sauc nekünk kezdőknek ( Eszter, Gábor,  Feri na és nekem) az ovis falra vitte a kötelet, itt csendesen gyakorolhattam én is míg a többiek simulósan matekoztak! Kirobbanó formában voltak a fiatalok Trixit nem lehetett követni macska módra simult és nyomult előre, Sauc a gravitációt meghazudtoló módon nyomatta! Csabi sztoikus nyugalommal szimpla annyi fogással nyomult a falra. Szeki nyugodt kiegyensúlyozott módon hozta a tapasztalt róka formáját. Bandi meg mindent megmászott amit lehetett! No persze a matekfal megint kifogott azért a társasággal, de a jobbnál jobb és fárasztóbb próbálkozások meghozták a társaság étvágyát! Egyébként a jó időhatására egyre többen lettek a fal alatt, szinte csúcsforgalom volt, így vigyáznunk kellett minden lépésünkre, mert ha véletlenül elhagytunk egy falszakaszt rögtön ketten is jelentkeztek a helyünkre.

Bandi segítségével tüzet csiholtunk és a kandi szemek elől elbújva ebédet melegítettem a csapatnak! Éhesek lehettek, mert hálásan megették a főztöm.

Mivel kaja után tovább fokozódott a csúcsforgalom , így kis csapatunk egy újabb költözés mellett voksolt!

Itt már keményebb falakkal lehetett próbálkozni, az egyik biztos a „ tökös-mákos „ volt ( ez már gastronómia és ezt megjegyeztem  J ) Hát okozott meglepetéseket a fiúknak és az egyetlen lánynak is ! Becsülettel harcoltak természetesen,  mi kezdők pedig hozzáértően szurkoltunk Nekik!

Szóval ez egy újabb nagyon jó hangulatban eltelt nap volt, a mászók elégedettek lehettek magukkal mert sikeresen zárhatták a várgesztesi faltúrát. Mindenki feszegette a határait egy kicsit, de akinek nem sikerült minden az is elégedett lehetett, hisz a társaság ismét nagyot alakított!

Era