A SZÁMOK HATALMA?! - VAGY MÉGSEM..

„Ne habozz és ne keress kifogásokat! Egyszerűen indulj el és csináld! Indulj és csináld! Meglátod, nagyon, nagyon boldog leszel.  (Alexander Supertramp)

Péntek délután, bepakolva, munka vége. Laca (akinek örökké hálás leszek, hogy megmutatott egy világot, ami most már az életemet jelenti) és Roli várnak már s irány Rév és Sonkolyos. Szerencsés ember vagyok, sok helyen jártam, járhattam és remélem, hogy még járhatok is a világban… de Rév és Sonkolyos valahogy mindig más. Mintha haza mennék. ;)

Szóval kötél, köztesek, hevederek, hálózsák a hátizsákban, kocsikázunk a határ felé. Kisebb- nagyobb kalamajkák közepette megérkeztünk Révre, gyors sátorállítás és alvás. Kényelmesen felkelünk, gyors reggeli és irány a fal. Korábbi években, amikor meghallottam, hogy nagyfalazás lesz menekültem hanyatt s homlok. J Idén valahogy más volt, vártam, izgatott voltam. A kiszemelt: Ifjúsági (VII). Hogy micsoda???? Egy nagyfalas VII? És váltott mászás? J Na ez finom lesz!

Rév és Sonkolyos híres arról, hogy beesett fal… na az nincs. Cserébe áthajlás rengeteg és ami nem hajlik át az kifele dob. :D

Ifjúsági: a beszállása picit nehézkes, de amint a fal alatt állsz s föléd magasodik, csak ámulsz. Egyszerűen csodálatos. Első kötélhossz az enyém (a mászás végére teljesen világosan kiderült, az összes az enyém volt:D). Az út három kötélhossz, jól biztosított, jó standokkal. Első kötélhosszban, pici peremek, traverz, repedések. Stand egy kisebb bevágásban, három embernek teljesen tökéletes. Roli, Laca és én az első standban szusszanunk egyet, iszunk. „Na akkor mehetsz kislány!” Körbenézek, van rajtam kívül másik kislány? Hát nem igazán. Mi, hogy én? Az az első pár méter elég táblás! Elindultam bizsergetően vegyes izgalommal s a félelem „halvány” érzésével. Egy köztes, két köztes, repedés, tábla, fejem fölött pici áthajlás… „Húzd be Roli!” S itt, az a pár másodperc, az a pár másodperc miközben leszámoltam azzal a bizonyos „manóval” s közben a bíztató szavak: „gyerünk kislány, meglesz, told ki”… a kis gonosz manó leráz a hátsó fertályról, láb táblára, kéz fel… megvan. Utána egy könnyed rész s második stand (rettentően kényelmes). S hogy a nap teljes legyen, megkérem a fiúkat, hogy a harmadik kötélhossz is az enyém lehessen. Persze nekik ez élménymászás volt, nekem pedig az a bizonyos határ, az a bizonyos löket, ami végérvényesen megfertőzte az elmém. (Na nem mintha eddig már nem fertőződött volna meg, de ez mégis az a MÁS volt!)

Ugyan a VII – es útból csináltam egy VI+ - t a köztes fogásokkal, de az élmény, hogy elölben mászhattam ki egy több kötélhosszas utat, hogy álltam a standban, hogy a nap sütötte a hátam, hogy a szél lengedezett és az örömkönnyekkel való küzdés jelen volt… az érzés amikor megtalálod a harmóniát a szikla, saját magad, a mozdulatok, a mászótársaid között, hogy átléptél egy határt amit addig az elmédben kreáltál – egyszerűen leírhatatlan, pótolhatatlan és FELEJTHETETLEN érzés.

Kiszállás után kényelmes séta a lefelé jelzett ösvényen s mi más, mint fagyiiii! :D

Visszatértünk Sonkolyosra, kerestünk egy szuper kis helyet a sátornak. Vacsi főzés, de azért amíg világos van persze, hogy mászás. S nincs is annál jobb, amikor pár méterre a sziklától alszol. Roli gyorsan kimászott még két utat, sajnos a számozásukat nem ismerem, de a környéken szinte csak VI és VI+ -tól kezdődnek az utak.

Másnap irány a szürke falak. Ez egy új mászó zóna. Két V+, a többi mind felette. Összesen kb. 50 út. Nagyon jól nittelt utak, az egész zóna rendkívül jól kialakított. Érdemes több napra jönni, alvós hely van és rendkívül családbarát!

Rolival kiszemeltünk pár utat. Az első a „Puzzle” (V+) volt. Tagolt, kifejezetten peremes kis út, érdekes technikát követel, de éppen ezért nagyon szép is, persze kifele dob és nem picit. J A második a „Cel mal ural” (VI-). Irány át a másik részlegre. Roli kinézte a „Namaste”-t (VII)… a sarkazós út. :D  Roli elölben, én már csak másodban, a felső része igencsak érdekes. Felső biztosítással persze bátor voltam, így kipróbálhattam az összes olyan mozdulatot, amit a teremben edzéseken totális nyugalommal megteszek. Sok sarkazás, peremen való megtartás és egyensúly. Természetesen Rolival megbeszéltük, hogy mik a következő projekt utak, amiért MINDENKÉPPEN vissza kell jönni! :D Levezetésként a „Sofa surfing” jött (V+).

Tavaly már átéreztem Laca azon kijelentését, miszerint „...majd amikor már totális élvezetet és örömöt fog nyújtani a mászás s átéled minden pillanatát…!” Most már tudom miről beszélt! ;)

Egyszóval, irány a szikla!!! ;)

Ja és Trixi voltam… J

ÉLMÉNYMÁSZÁS, NAPSÜTÉS ÉS ESŐ

Számomra a sziklamászás, nem mindig a határok feszegetéséről szól. A heti edzések után hétvégén valami könnyebbre vágytam. Persze hosszúhétvégén jó lett volna megpattanni és 3-4 napot mászni, de sajnos erre most nem volt lehetőség. Így nem sokat gondolkodtam amikor hét közepén Bandi hívott, hogy menjünk Bajótra.

A családommal és Bandi barátnőjével Ancsával érkeztünk az Öreg-kőhöz. A Pokol-falon kezdtünk. A szikrázó napsütésben igazi élmény volt a mászás. Miután előre mentem, Bandi jött utánam a párkányra. Az egyik klasszikus utat néztük ki magunknak, de mire tovább indultunk volna, a távolban a Duna felett már látszott az esőfüggöny. Rövid hezitálás után úgy döntöttünk visszaereszkedünk, majd behúzódtunk a  Baits-barlangba. Igazából a vihar elkerült minket, de ezt ott fönt nem lehetett tudni. Ettünk, ittunk, Angélával játszottunk, majd továbbálltunk.

A Hátsó-falhoz érkezve senkit sem találtunk. Könnyű és nehezebb utak egyaránt voltak itt. Egy könnyebb útban kezdtünk, de megint kezdett beborulni. Felvittem a kötelet majd Ancsa következett. Ez volt az első mászása és nagyon élvezte. Edit és Angéla addig jót pihentek a fal alatt.

Amikor Bandi ereszkedett vissza már szitált az eső és dörgött az ég. Nagyon hívogatóak voltak az utak, de gyors pakolás után irány a lenti parkoló. Közben hol kisütött a nap, hol megint beborult.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza, 5 percre rá leszakadt az ég. Villámlás és jégeső. Jól döntöttünk... A mai nap mérlege: kis kirándulás, mászás a családdal és barátokkal. Kellett már nagyon.

Szeki voltam 

NAGYTRAVERZ A VÁROS PEREMÉN

- Dehát az első akasztás vagy 6 méter magasan van?!... Kérdezem kicsit félően - Ez van... - nyugtatom magamat.

A kalandvágy mindig erősebb a félelemnél...

Korán érkezünk a bánya bejáratához levezető szűk, meredek ösvényhez. A város még csendesnek tűnik innen a Kis-Sváb-hegy lejtőiről. Talán túl hosszúra nyúlt az éjszaka. Kimondottan azért is érkezünk ilyen korán, hogy lehetőleg ne legyen tömve a fal mászókkal.

Tegnap amikor a párommal kinéztünk egy ismerkedős mászásra ide a KSH-ba, szinte fulladozott a fal a sok mászópartitól. Ezért olyan nagy most a kontraszt amikor megérkezünk a falak aljához. Nincs más társaság, csak a némán nyújtózó falak és egy kósza Dolmányos varjú amely a meg-megerősödő szelek szárnyán szánkázik felettünk. Ünnepélyes hangulatban vagyok. Gyermeki lelkesedéssel kapom magamra a felszerelést mint aki először készül mászni.

Szeki most van itt először, ezért Ő kezd. :) Tegnap akkora mellénnyel kezdtem a "KSH Triumvirátusban", annyira dekoncentráltan mozogtam, hogy komoly erőfeszítéseket kellett tennem ahhoz, hogy kimásszam az utat. Tanulság: 100% koncentráció! Mindig!

Indulhatsz! Adom ki a jelszót egy bemelegítő ötöshöz és Szeki már akasztja is az első nittet az Erőss Zsoltról elnevezett útban. Kicsit nehéz megkülönböztetni ezt a mellette haladó "Út a Kancsenzöngára" úttól így most sem tudom pontosan, hogy melyik utat is másztuk... Igazi élménymászás. Kicsit balra harántol az út a standba, végig kompakt kövön. Most jóval összeszedettebb vagyok. Érzem az áramlást. A mozgás természetes és folyamatos. Mint egy jól betanult mozdulatsor. Élvezem ahogy időnként nekitámad a szél a falaknak, ahogy mozgásba hozza a körülöttünk hajlongó fákat. A "Kiss Peti direkt" következik VI+/VII- ért. Az út kunsztja tulajdonképpen a beszállást képező 3 méteres platni. 2-3 egészen jó fogással indít a kissé áthajló pocakban, de utána fogás szegénnyé válik az út és egyensúlyozva, lépkedve lehet csak túljutni a kunszton. Szekit ismét előre engedem. Tegnap már másztam ezt az utat és magamban az "Erőss Zsolt direktre" hangolódom. Próba. Újabb próba, aztán egy kis zuhanás a földig. Nincs semmi baj, de most nem sikerült Szekinek elkapni a dolog lényegét.

Átcuccolunk az "E.Zs. direkthez". Most én kezdek. A "flow" ismét megvan, de az út közepén megállok egy pillanatra, hogy Szeki egy fotót készítsen. Ez teljesen kizökkent a koncentrációból. Egészen a kiszállásig könnyű az út. Olyan IV+/V-ös részeken halad. A vége egy áthajló tömb, viszont a fogások jók és a nittek is biztonságos helyen vannak befúrva (VII-). Kissé jobbra belefogok egy masszívnak tűnő fogásba, felhúzom magam és feljebb lépek. Balra észreveszek egy jónak tűnő fogást, de a bal kezem foglalt, mert ostoba módon az imént bal kézzel fogtam meg a jobbra eső húzó fogást, így most egymást keresztezi a két karom és már moccani sem tudok az áthajlásban. Csapdahelyzet. Már készülök az esésre, de valahogy erőből átegyensúlyozok egy lépésre és ott vagyok a standban. Nem vagyok büszke erre a befejezésre. Megint nem koncentráltam eléggé. De az út így is megvan.

Szeki következik. Kicsit Ő is elmolyol a végével de neki is megvan végül. Leeresztem és egy kis pihenő után ismét nekivágok az útnak. Kicsit megint elbénázom a végét, de most már megvan a kulcsfogás a végén. Közben elmúlik 9 és még senki! Itt a város szívében a fal és sehol senki?!... :)

A "KSH Nagytraverzet" nézegetjük. Ilyen úttal még soha nem találkoztam itthon. Tulajdonképpen a bánya jobb tövétől indulva keresztül traverzálja az egész falat a "K.P. direkt" út standjáig. Impresszív. Viszont az első nitt jó 5-6 méter magasan van!!! Kezdek aggódni. A nagy aggódásomban hirtelen azt veszem észre, hogy már fel is léptem és egy oldalazó repedés jól kivehető párkányát markolom. Izgalmas egyensúlyozós rész következik. Már nincs messze az első akasztás. Meglepő milyen nyugodt vagyok. Egy esés komoly is lehetne már ebből a magasságból... Még egy reibungos lépés és a nitt mellett vagyok. Akasztok, húzom fel a kötelet. Kattan a karabiner nyelve ahogy beleakasztom a kötelet. Béke. :) Elmúlt a veszélyhelyzet. Megint szórakozottá válok. Csak lötyögök. Meg is torpanok egy résznél. A lábam megcsúszik egy lépésen, a kezemből kitörik egy fogás... elvesztem az egyensúlyomat és kibillenek a falból. Nem esem nagyot. Épp a nittnél történik mindez. Kellő figyelmeztetés... Indulok tovább. Átharántolok a nagy barlangszerű repedés felett. Az út könnyebbé válik. A nittek itt egy picit cikk-cakkban vannak. Kihosszabítás itt nem árt! Még 2-3méter és ott vagyok a standban. Úgy egyeztünk meg, hogy Szeki utánam mászik, mintha nagy falon lennénk. Jó, akkor standolok. Tapogatom a beülőm jobbra balra, de nincs nálam semmi, csak 2 HMS, a pruszik zsinórom, meg a reversóm... "Micsoda amatőr vagyok" Gondolom magamban. Mindig odafigyelek a technikai részletekre és most nem hoztam fel semmit... Tiszta gáz. Soha nem történt még velem ilyesmi!... Improvizálok. Az egyik HMS-t, amin a Reverso van leveszem a beülő füléről, de amikor leakasztom lezuhan a biztosítóeszköz. Szégyen. :) Milyen jó, hogy nincs itt senki! Egy szorító nyolcassal kibiztosítom magam és Szekinek leeresztek egy kötélhurkot. Ráaggat pár dolgot én pedig felhúzom majd elkészítem a standot. Útközben ahogy mászik csinálok róla pár igen jó akcióképet. Ha mást nem is de a fényképezőgépet azért felcipeltem a hátamon! :) Közben alattunk megjelennek az első mászók. Egymás után leeresztkedünk.

Még egy parti érkezik. Két raszta Punk. :) Ideje lesz cuccolni.

Robi